Századok – 2012
FIGYELŐ - Gyarmati György: Standeisky Éva könyvéről I/215
226 FIGYELŐ sokfajta közvetlen érdekeltségeket érintő volta miatt — manapság is inkább csak „félmúlt". Standeisky Éva lokalitásra fókuszálásban, rétegzettség-érzékenységben, mindemellett egyedi sorsnarratívákban is országos horizontú elemzése — mint ilyen összetett vizsgálati szempontrendszert először érvényesítő munka — azt látszik megelőlegezni, hogy majdan, midőn e félmúlt történeti régmúlttá patinásodik, 1956 társadalomtörténetét illetően erősen valószínűsíthető a sokféleség fíxálódása. Végül még egy szó — kifejezetten 1956-ra vonatkozóan — a politikatörténet és a társadalomtörténet diszciplináris eltérése kapcsán az ún. időtényezőről. A politikatörténet a forradalom végkimenetele — erőszakos vérbefojtása — következtében aligha közelíthető másképp, minthogy az egyúttal a rendszert restauráló megtorlásokba torkollik, azzal folytatódik a történetmondás. A forradalom társadalomtörténete a naptári év végéhez közeledve valamely időpillanatban „megállítható". A társadalmi tabló mintegy kimerevítődik abban a több száz oldalon leírt sokféleségben, amely státusban a különböző forradalmi szervekben pozícionáltakat e „záróra" pillanatában találta. Utána már a kényszerpályás túlélés nemkülönben sokféle egyedisége került előtérbe — visszahatva a forradalom napjaiban vállalt szerep újrafogalmazására, megélés-történetére is. S ebben is diametrálisan különbözőek voltak a környezeti hatások: 1990-ig — az itthon maradók esetében, s ők voltak többen - egy keszonnyomás alatti elfojtás-kényszer, a rendszercezúrát követően pedig a kibeszélhetőséghez párosuló materiális kárpótlás egyszerre memóriafrissítő és memóriadeformáló ösztönzése. A történetpolitikai elégtételszerzés valamint az egyéni érdekeltté tétel mellett kell számolnunk egy harmadik összetevővel is, ha igaza van Gyáni Gábornak, midőn arról értekezik, hogy „a múlt mitikus elbeszélése iránt a modern korban is élénk szükséglet mutatkozik." (Gyáni Gábor: Mítoszban, folklórban és történelemben elbeszélt múlt. In: Folklór és történelem Szerk: Szemerkényi Ágnes. Akadémiai Kiadó, Budapest. 2007. 7-17. old.) Hát hogyne mutatkozna erre igény — elsősorban is a történtekben szerepet vállalók részéről —, miután életük alighanem legexponáltabb, s egyben „történelemformáló" epizódja miatt meghurcoltatást és majdhogynem élethosszig tartó diszkriminálást kellett elszenvedniük. Standeisky munkájának éppen az az egyik historikusi erénye, hogy mindvégig mellőzi a visszaemlékezések azon rétegét, amely a kibeszélés szabaddá válása óta e mitizálás, heroizálás irányába mutat. S miközben így megfosztotta mind magát, mind pedig az olvasót egy lekerekített, áramvonalasított „hőseposz" megalkotásától, 1956 őszének tevőleges résztvevőiben a szabadságvágyakozásban „tömegemberből" szuverén egyéniséggé lett — esendőségükkel együtt is — markáns karakterek sokaságát vonultatja fel munkájában. De hát — a társadalmi megélés sokfélesége közepette — nem ez volt-e'56 „végső értelme": a totalitárius egypártrendszer leváltása, annak formaváltozatokban gazdag demonstratív megszüntetése, hogy az igazsághoz — s ennek következtében a szekularizált megigazuláshoz — úgymond csak a kommunista párt omnikompetenciáján keresztül lehetne jutni. Ezt a monolit (ál)egységet számolta fel a forradalom, s hozta létre — látványosan intenzív társadalmi aktivitás köze-