Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
14 BALOGH MARGIT 3) Adott-e valaha valamely írásrészietet családtagnak? Vagy látogatónak? Takarítószemélyzet tagjának vagy bárki másnak? 4) Elvesztette-e valamely papírját? 5) Meg tudja mondani, ha ellenőrzi írásait, hogy még mindig rendben vannak-e?"3 2 Az amerikaiak változatlanul úgy vélték, hogy rendkívül szerencsétlen dolog lenne, ha az emlékiratok Mindszenty ott-tartózkodása alatt megjelennének. „Bár lehet, hogy On nem ért ezzel egyet — olvasható a budapesti ügyvivő bíboroshoz írt feljegyzésében —, én mindig úgy éreztem, hogy Ön ezt — a vendég és vendéglátója közti megegyezés részeként — elfogadta. Remélem, biztosíthatom Washingtont arról, hogy ez a megegyezés létezik és továbbra is fenn fog állni."33 Kárt okozhatott volna még az is, ha olyan emlékiratok jelennek meg, amiket nem Mindszenty írt. De ha a kiadóknál felbukkant emlékiratok hamissága bizonyosra vehető, akkor sikerrel megakadályozhatják azok kiadását, ellenkező esetben aligha. Mindszenty tagadta, hogy bárkinek átadta volna emlékiratait vagy bármilyen írását, azokat szekrényében őrzi, nem hiányzik belőlük semmi, és senkit nem hatalmazott fel arra, hogy bármit megjelentessen a nevében. Édesanyjának megmutatott részleteket, de nővéreinek már nem.3 4 Mivel az 1957. nyári gépeltetési tilalom szigora idővel alábbhagyott, felmerült, hogy talán az emlékiratok korai időszakát letisztázok egyike, Jancsó Lívia vagy Alexandra Sármány lenne a csempész, de az első titkárnőt a magyar hatóságok letartóztatták, és csak az ügy kipattanásakor szabadult (majd 1962-ben emigrált, előbb Hollandiába, később onnan az USA-ba), a másik gépírónő pedig ekkor már a müncheni amerikai konzulátuson dolgozott, ráadásul a kézirat nagyobb része még ekkor is csak kézírásban volt meg. A személyzet más tagjáról sem feltételezte senki a visszaélést. Mindszenty felvetette, hogy miután börtönideje vége felé már szabadabban olvashatott, írhatott, és ez idő alatt írt is valamennyit, esetleg valamelyik akkori őre szökött meg azzal a kézirattal, aminek a híre most eljutott a minisztériumba. Azok az írások azonban nem részei önéletírásának, és nem érdemesek kiadásra; inkább esztétikai és szociológiai traktátusok voltak. Azzal meg az amerikaiak nem sértették meg Mindszentyt, hogy átkutassák szekrényét, és ellenőrizzék, valóban ott vannak-e az iratok. „Szegény ember éjjeleit és nappalait írással tölti; ez talán az egyetlen dolog, ami segít neki megőrizni az épelméjűségét" - zárta hivatali jelentését az ügyvivő.3 5 32 NARA RG 84. Foreign Service Posts of the Department of State. Hungary; Budapest; Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 2691B, Box 1. Mindszenty-Classified, 1960. Memorandum Mindszenty József részére, 1960. július 1. 33 Uo. 34 Emlékirataiban is megemlítette (Mindszenty József: Emlékirataim i. m. 464.), hogy 1956 karácsonyán a már elkészült részleteket elolvastatta édesanyjával. Az egyik előzményben ugyanerről ez olvasható: „Az arcán láttam, minden fejezet erősen hatott rá. Megköszönte, hogy átadtam elolvasásra a kéziratot, és kifejezte megelégedését is. Két elismerést őrzök emlékként: A kínzó mondta, amikor rám húzta a gumibotot: »Büdös, te tudsz beszélni. De ütni mi tudunk!« Az édesanyám az írást ezekkel a szavakkal adta vissza: »Fiam, de szépen és jól tudod megírni."" (MAL 34. doboz, „Emlékiratok" feliratú „zöld" dosszié, oldalszámozás nélkül.) 35 NARA RG 84. Foreign Service Posts of the Department of State. Hungary; Budapest; Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 2691B, Box 1. Mindszenty-Classified, 1960. Garret G. Ackerson ügyvivő jelentése Foy D. Kohler részére, 1960. július 1.
