Századok – 2012

FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451

1482 FIGYELŐ magát a politikába, míg mások, például Toldy Ferenc, az akadémián belül munkálkodott. Az 1820-as évek vége felé fokozatosan, de már érezhetően megjelent a liberalizmus Magyarországon. Ahhoz azonban, hogy megtegyék a nagy ugrást, át kellett volna lépniük a nemeseket a jobbágyoktól elválasztó szakadékon és meg kellett volna vizsgálni, hogyan fejlődhet Magyarország összhangban a Nyugattal. Ennek az újfajta megközelítésnek Kölcsey volt az úttörője, de vezéralakja, aki új irányba fordította az országot és hatalmas szerepet játszott a reformkor elindításában, gróf Széchenyi István volt. 6. A magyar reformkor az 1830-as években Az 1830-as évek első fele: Gróf Széchenyi István győzedelmes évei. Gróf Széchenyi István, gróf Széchényi Ferencnek a tiszteletére méltó hazafinak, a 18. század vége - a 19. század eleje nagylelkű jótevőjének a fia volt. 1791-ben született, és élvezte az arisztokrata nevelés minden előnyét. A napóleoni háborúkban a monarchia lovasságában harcolt és számos csatában jeleskedett, többek között a sorsdöntő lipcsei összecsapásban. A harcok végeztével a fiatal gróf a gazdag és kiváltságos ifjak könnyed, léha, esetenként féktelen életét élte. Mindez lassú változásnak indult az 1820-as évek első felében, amikor báró Wesselényi Miklós társaságában beutazta Európát, ahol Anglia gyakorolt rá tartós hazást, főleg az ország alkotmányos működése és hazafias, közösségi szelleme. Az utókor nagy szerencséjére fennmaradtak naplói, amelyeket 1814-ben kezdett el írni, s csak néhány nappal 1860-as öngyilkossága előtt hagyott abba. Nem könnyű kiszűrni a napló gazdag szövetéből a legfontosabb gondolatokat, de két fő irányvonal biztonságosan felfedezhető. Az egyik Széchenyi saját belső élete, a másik pedig bonyodalmakkal teli, de mégis ígéretes viszonya országához és nemzetéhez. Egész életében kétségek gyötörték, melyet csak súlyosbítottak ellenségeinek, sőt néha barátainak valós vagy vélt sértései. A gróf valóban szenvedett, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a Byron-szerű romantikus póz ráadásként jelentkező lelki terhet, mely stílus úgy viselte magán a világ fájdalmat és életunottságot, mint valami rendjelet. Első pillanatra úgy tűnik, ez az egészségtelen, önkínzó magatartás tükröződik Magyarországhoz való viszonyában is. Saját osztályában a arisztokráciában is talált kivetnivalót, s nem tartotta méltónak arra, hogy alkotmánya és szabadsága legyen. Betegesen komor gondolkodása mutatkozott meg abban is, hogy gyakran nevezte Magyarországot halottnak vagy haldoklónak. Személyes és nyilvános világlátása között azonban lényeges volt a különbség. Míg az első esetben pesszimista kételyei és kínlódásai voltak túlsúlyban, a másodikban tudott elemző, sőt néha optimista lenni. Egy esetben ragyogó logikával írta le az újító szellem és a reform iránti szenvedély közötti ellentétet. Ez a megfigyelés igazolni látszik Széchenyi óvatos konzervativizmusát, időnkénti liberális lendülete ellenére. Altalános lelki beállítottságát tekintve még inkább figyelemre méltóak Széchenyi őszintén reményteljes és optimista megnyilatkozásai. Gyakorlati mun-