Századok – 2012
FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451
1476 FIGYELŐ Kazinczy Ferenc Kazinczy Ferenc több okból lett vezető. Az első a kultúra alapos ismerete volt, nemcsak a magyar, hanem a német és az osztrák kultúráé is. Ráadásul termékeny és fáradhatatlan levélíró volt, aki fontosnak tartotta, hogy központi szerepet játsszon számos és sokféle barátja és ismerőse szellemi életében. Egészen erőszakos is tudott lenni e téren: ha egy barátja nem válaszolt, képes volt pánikba esve újra és újra sürgetni az illetőt a levélírásra, valamint másoknak panaszkodva nyomást gyakorolni rá. Személyes kapcsolatai viszont meglehetősen bonyolultak voltak. A fiatal Kölcseynek például számos biztató levelet írt. Ugyanakkor tudott szenvedélyesen gyűlölni is, például Batsányi Jánost, ám harmónia iránti megszállottsága folytán legtöbbször még ellenfeleinek is hízelgett, bár sokszor tett negatív megjegyzéseket róluk másoknak írt levelekben. Az 1780-as és 1790-es években lelkes szabadkőműves és felvilágosult szabadgondolkodó lett. A Martinovics-féle összeesküvésben játszott szerepe miatt még börtönben is ült. Azonban minden bizonyíték azt támasztja alá, hogy a 19. század első két évtizedére mérsékelt hangra váltott és politikai nézeteit tekintve hagyománytisztelővé vált. Igaz, figyelemmel kellett lennie arra, mint minden kortársának, hogy leveleit felbonthatják a hatóságok, de semmi nem kényszerítette arra, hogy egész bekezdéseket írjon nyíltan reakciós szellemben. Ugyanakkor az is igaz, hogy elismerte régi eszméi értékét a 18. század végén, s nosztalgiával gondolt a szoros bajtársiasságra, amelyet szabadkőművesként tapasztalt. Kazinczy odafigyelt a jobbágyok szenvedéseire, s ezzel az ország alkotmányának hibáira. Az óvatos, mérsékelt, lépésről lépésre történő változás híve volt, nem a radikális átalakulásé, hanem a körülmények fokozatos jobbításáé. A fő hangsúly nála a kultúra fellendítésén volt a kultúrnacionalizmus szellemében. Nem lenne azonban teljes a kép, ha Kazinczyt úgy mutatnánk be, mint pusztán a nemesek egyikét, aki leereszkedő patriarchális tanácsokat osztogat az embereknek, mivel ő, - akárcsak az aktív kisebbség sok más tagja - keményen küzdött a tehetetlen többség ellen, akiknek közömbössége nemcsak a kultúra, hanem az emberek nehéz helyzete iránt nyilvánvaló volt számára. Kazinczy elkötelezetten magas erkölcsi mérce szerint élt, amelyet klasszikus neveltetése alakított ki benne. Ez a magas erkölcsi mérce volt forrása minden erejének, mind gyengeségének. Erőt adott neki, amennyiben a szellem szabadsága és a vallási tolerancia melletti, valamint a nacionalista szélsőségek elleni bátor kiállásának gerincét alkották. Elkötelezett reformátusként gyűlölte a bigottság minden formáját, s amikor barátságról volt szó, nem törődött az illető felekezetével. Az empátia ritka megnyilvánulásaként helytelenítette a zsidókkal való bánásmódot, s határozottan elítélte elnyomásukat. Katolikus nővel kötött házasságát a vallásbéke mintájának tekintette, s nem okozott neki gondot, hogy elvigye katolikusnak nevelt lányát egy katolikus püspökhöz. Nyilvánvaló, hogy ideálja iránti elkötelezettsége erőt adott Kazinczynak, hogy kijelölje az erkölcsileg felsőbbrendűnek tekintett irányvonalat anélkül, hogy aggódott volna népszerűsége miatt. Ugyanakkor fenséges ideákhoz való ragaszkodása
