Századok – 2012

FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451

FIGYELŐ 1469 katolikus küldötteinek nagy szerepe volt a végeredményben, azaz abban a törvényben, amely megtartotta ugyan a katolikus egyházat az országban bevett, állami egyháznak a szerepében, ugyanakkor csaknem azonos jogokat biztosított a többi keresztény felekezetnek. A magyar nyelv művelése és használatának élvezete évszázadokra nyúlt vissza. A század második felének hagyománytisztelő költői számára magyarul írni és olvasni gyönyörűség volt önmagában, minden politikai felhang nélkül. A magyar nemesség egészében véve jobban kötődött a latinhoz, mint a magyarhoz, mivel a latin volt a jogrendszer és a politikai élet alapja. Óriási fontosságot tulajdonítottak megőrzésének, mivel számukra szorosan kapcsolódott előjogaik és életmódjuk fennmaradásához. Ugyanakkor sok nemes elismerte a magyar nyelv materna lingua regni fontosságát. Számos tényező együttes fennállása játszott szerepet abban, hogy felbillent az egyensúly a magyar javára anélkül, hogy csökkent volna a latin szerepe. A nemzeti nyelvek győzelme összeurópai jelenség volt. Ez egybeesett a nyelvnek a késő 18. századtól tartó átpolitizálódásával, amely folyamat II. Józsefnek a hatalom és a központosított állam érdekeit szolgáló, a nemzeti nyelv, kultúra és a szokások leértékelődéséhez vezető politikájával szembeszegülve radikalizálódott. Az eredmény minden magyar elem, a nyelv, a ruházat és sok minden más, valóságos robbanásszerű előtérbe kerülése volt. Ez a tiltakozás érzelmileg sokkal kielégítőbb volt, mint a latin nyelvű petíciók bármely áradata lehetett volna. Az 1790-1791 évi országgyűlés jelentette ennek az irányzatnak a csúcspontját, mind a vereségét. A magyar nyelv ügye az országgyűlés idejének és energiájának jelentős részét felemésztette. Sok megszólaló — még arisztokrata is — magyarul szónokolt és beterjesztettek egy javaslatot arról, hogy magyar legyen az ország hivatalos nyelve. Az udvar és a horvát küldöttek viszont makacsul védelmezték a latint. Végül csak arról született törvény, hogy a magyar, tantárgyként kerüljön be a felsőoktatásba. Minden országban voltak radikálisok a felvilágosultak között, s ez alól Magyarország sem volt kivétel. Némelyük az erkölcsi példamutatás erejével próbálta befolyásolni a történelem menetét. Ilyen radikálisok voltak az illuminati a szabadkőművesek között. A Martinovics féle összeesküvés már más dolog volt. Martinovics korábban ferences szerzetes volt és mentálisan labilis személyiség, aki egyszerre volt felvilágosult tudós és besúgó. Az általa szervezett nagyobb és viszonylag mérsékelt csoport, a Reformátorok Társasága nyomást kívánt gyakorolni a nemességre, hogy lényegi reformok jöhessenek létre. A csoport tagjait nem avatta be tervébe, miszerint erőszakkal akarja megdönteni rendszert az „igazi" radikálisok, a Szabadság és Egyenlőség Társasága révén. 1794-ben felfedezték az összeesküvést, s a következő évben több vezetőjét, köztük Martinovicsot is kivégezték. Hajnóczy József is a kivégzettek között volt. Az ő esete valóban tragikus, mivel talán ő volt a felvilágosodás leghívebb követője, aki meg akart szabadulni Werbőczy Tripartitumától és feudális rendszerben rejlő összes igazságtalanságtól. A francia forradalom radikalizálódásának hatására a tradicionalista tanítás még erősebb védekező felhangot kapott a nemesség nagyobb részében. Alig