Századok – 2012
FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451
FIGYELŐ 1463 hardt Ferenc könyvét, mint győzelmi zászlót és a gazdaságtörténészek hetet-havat összehordtak Eckhardt állításának bizonyítására és még a dualizmus kori Magyarországot is félgyarmatnak minősítették. Pedig, hogy ez az állítólagos félgyarmat ezekben az évtizedekben gyorsabban fejlődött Ausztriánál, azt a közös költségek után fizetendő kvóta alakulása mutatja. Ez Magyarország számára 1868-ban 30 százalék volt, 1910-ben pedig 36,4 százalék. A kvóta azért növekedhetett, mert az annak alapjául szolgáló beszedett egyenes adó is növekedett, ami viszont a nemzeti jövedelem évi átlagos 3 százalékos gyarapodásából adódott. Visszatérve Vermes szövegéhez, a 18. századi országgyűléseken az adókérdés mellett a katonaság volt a másik vitatéma. Az udvar egy harmincezer fős állandó hadsereg felállítását követelte, vagy ami ennél is jobb, ennek megfelelő összeget, amellyel ő maga tudott volna egy ilyet felállítani. A küldöttek ehelyett ragaszkodtak a nemesi felkelés gondolatához, nyolcvanezer nemes fegyverbe szólításához veszély esetén. A hivatásos hadseregek korában azonban ez már elavult gondolat, illúzió volt, amely bevezetése esetén kudarcra volt ítélve. „Extra Hungarian non est vita" Ahogy Tarnai Andor kimutatta, ezt a mondást a Wittenbergben tanuló német és szlovák diákok hozták magukkal a 16. század második felében. Ekkor és a későbbiekben az evangélikus nem nemesek hungarus patriotizmusát volt hivatva kifejezni, ennek a rétegnek a ragaszkodását az országhoz bizonyos etnikum helyett. A 18. század végére azonban a mondás szélesebb és öndicsérő színezetű jelentést kapott. Addigra e jelszó egyet jelentett a tudatlansággal és a külvilág iránti érdeklődés hiányával. Ez a szűk látókör azonban eltorzította a nemesség összehasonlítási alapját, amely a rend történelmi nagyságáról ás páratlan hősiességéről szóló legendákon nyugodott. Álljon itt két példa, alátámasztandó a nemesség szívós ragaszkodását állandóságtudatához. Péter László hívta fel a figyelmet, hogy Montesquieu 1728-ban ellátogatott a magyar diétára, ahol nagy hatást gyakoroltak rá a magyar küldöttek, s e jó benyomást csak fokozták 1741 eseményei. Montesquieu úgy vélte, a hatalommegosztás tanúja lett Magyarországon az uralkodó és a rendek között, amennyiben „a két hatalom összefonódik, és mégis függetlenül létezik egymás mellett." Ez hízelgő volt a nemességre nézve és Montesquieu L'esprit des lois (A törvények szelleme) című munkáját 1751-ben lefordították latinra és a nemesség bibliája lett. A barokk Magyarországon Mária Terézia uralkodásának kezdetén vége szakadt a barokk burjánzó virágzásának, bár még ő fejezte be a nagyszerű schönbrunni kastély építését és támogatta a művészeteket, különösen a festészetet és a balettet. A költekezés azonban továbbra is fennmaradt az arisztokrácia legfelsőbb rétegének gazdag családjai körében. Jó példa erre az Eszterházy hercegek mesés gazdagsága, akik folytatták a korábbi hagyományt. Rezidenciájuk építése Eszterházán (a
