Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Kecskés D. Gusztáv: Pénzgyűjtés és propaganda. Az ENSZ intézmények információs tevékenysége az 1956-os magyar menekültválság megoldása érdekében I/109
144 KECSKÉS D. GUSZTÁV ügyi támogatásának megszerzése. E pénzösszeget azután valóban kiadványok, fényképek, filmek és rádióadások készítésére fordították, együttműködve az ENSZ Sajtó Osztályával, valamint rádiós és televíziós társaságokkal.17 1 Tudunk a New York-i DPI és az UNHCR közös médiaakciójáról még a magyar menekülttömeg Nyugatra érkezése előtti időből is: 1956. októberében fotósorozatot és riportot kívántak készíteni Belgiumba készülő olaszországi menekültekről, fényképre véve az áttelepülés minden mozzanatát.17 2 Bizonyára a magyar menekültválság során szerzett tapasztalatok is hozzájárultak a Menekültügyi Főbiztosság információs koncepciójának kikristályosodásához: „Az UNHCR által megvalósuló nemzetközi segélyakciók végrehajtása a kormányoktól vagy magánforrásokból származó hozzájárulásoktól függ. Ezért külön erőfeszítést kellett tenni a hivatalos körök és a közvélemény informálására egyaránt, tájékoztatást adva a Főbiztosság által megoldandó menekültproblémák alakulásáról. Ezen az információs feladaton túl, amelyet az UNHCR az ENSZ sajtószolgálataival széles együttműködésben végez, a Főbiztosság különösen törekszik a pénzalapok gyűjtésére."17 3 Az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadásának különleges sikerét — amint fentebb kimutattuk — számos tényező együttesen magyarázza. A második világháború borzalmaira emlékező humanitárius érzület, ezzel összefüggésben a menekültek jogainak egyre pontosabb és határozottabb megfogalmazása éppúgy hozzájárult, mint a levert forradalommal mélyen együtt érző nyugati lakosság támogató hozzáállása. Az 56-os emigráció munkaerő-piaci szempontból különlegesen kedvező összetétele találkozott a „csodákat" produkáló nyugati gazdasági fellendüléssel. A döntő elemnek mindazonáltal a NATO-kormányok politikai akaratát tekinthetjük, amely — a szovjetekkel vívott ideológiai csata okán — a közvélemény érzelmi azonosulásának hanyatlása után is erőteljesen támogatta a magyar menekültprobléma felszámolását. A menekültválság megoldásának pénzügyi alapja ugyanis túlnyomó részben kormányzati forrásokból, és elsősorban az Észak-atlanti Szövetség államaiból származott. A kormányzati hozzájárulások jelentőségét jól érzékelteti, hogy a magyar menekültek ausztriai ellátásának költségeit döntően az egyes kormányok által az ENSZ-hez és más szervezetekhez befizetett összegek fedezték. A magánszervezetek felajánlásai bár jelentősek voltak, de az egészhez képest csupán járulékos jellegűek lehettek.17 4 171 Report of the United Nations High Commissioner for Refugees, General Assembly, Official Records: Twelfth Session, Supplement No. 11, A/3585/Rev.l, New York, 1957. 22. 172 AUNOG: Lettre de Stanley J. C. Wright, Conseiller chargé de l'Information à Paul Ladame, Chef p.i. du service de l'Information du Comité intergouvernemental pour les Migrations européennes (1956. okt. 24.). G. VI. 1/43 (General and Miscellaneous, Hungarian Relief, General). 173 AMAE: Comité exécutif du programme du Haut-Commissaire, Première session spéciale, Évaluation des programmes, 1959-1964, A/AC.96/25/Rev.l, générale (1959. júl. 6.). Série: Nations Unies et Organisations Internationales, carton 300, dossier 4. 174 AUNOG: United Nations General Assembly, UNREF Executive Committee, Fourth Session, Standing Programme Sub-Committee, Fourth Session, Report on the Fourth Session of the Standing Programme Sub-Committee, Geneva, 23-28 January 1957, A/AC.79/53, A/AC.79/PSC/5, general (1957. jan. 28.). G. I. 30/2 (Situation in Hungary, Relief measures, Refugees), Jacket n° 2 (11 January - 11 November 1957).
