Századok – 2012

MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421

1426 MISKOLCZY AMBRUS matos feliratásunkból szintén azon célját mindenekben elére, melyet magának feltett, más részről pedig tövény szerint való hatalmunknak gyakorlásában is bátorságosan megmaradunk és a katonatiszteknek a tárházokból fizetendő költségek is megkéméltetnek." Egyik kérés maga után vonja a másikat. Kérik, hogy a nemesi házakat ne számozzák meg, de ha a számozás nem célozza a nemesijogok megrövidítését, hanem csak „a jó rendnek okáért kívántatik", akkor „a katona tisztek a feliratás munkájában ugyan jelen lehessenek, de semmiképpen magoknak e dologban valami hatalmat ne tulajdonítsanak, hanem egyedül a felíró tisztjeinknek amennyire ezeknek e munkának praktikájára nézve valamit megmagyarázni szükséges volna, eligazításokra legyenek, a házoknak szám alá vételébe pedig éppen ne avatkozzanak, következendőképpen a politicum [=közigazgatás] részéről való tabellák is egyedül a vármegye tiszte által és ellenben a katonaság részéről való tabellák is egyedül a katona tiszt által (a politicumbéli tisztnek minden közössége nélkül) írattassanak alá, és hogy ebből törvényeinknek soha semmi rövidsége se szármozzék; melynek így létével a katona rend az ő útján illendően megtanítandó volna." Ami az egyéni összeíró íveket illeti, azok tárolása és vezetése újabb problémákat vetett fel. Azt még elfogadják, hogy a jobbágyokra vonatkozó íveket a falusbíró tartsa magánál, és ő mutassa ki az egyes családok és személyek életében bekövetkező változásokat. De azt nem fogadják el, hogy a nemesi famíliák „feljegyzése" a bírónál legyen és ő mutassa ki a változásokat. Mert „a nemesi praerogativának azt ítéljük rövidségesnek lenni, hogy a nemes famíliáknak feljegyzése a helybéli bírónak kezénél tartattassék, és a nemes is a netalán előkerülő változásokat annak üdőről üdőre megjelenteni, és ekképpen annak rajta való hatalmát mintegy megesmérni kénteleníttessék. Ezen illetlenségnek vélnénk azon orvoslással elejét venni," ha a nemesekre vonatkozó kimutatásokat a szolgabírónál tartják, és ő gondoskodik a változások kimutatásáról. A népszámlálás végrehajtását célzó utasítás felvetette a megyei tisztek kompetenciáját. Nekik ugyanis az egyes helységek népességét az ott élő nyelven kellett volna összeírni. „A nevezett parancsolatoknak mivoltában a végbe viendő felírásnak szerérűl az is foglaltatik, hogy a felírásnak példái azért, hogy a közállapotnak hasznára megtartassanak, minden helynek az ő nemzeti nyelvén adattassanak ki, ahol pedig többnyelvű lakosok vannak, a több számnak nyelvéhez alkalmaztassanak. Ezen pontomhoz képest tehát előre kell jelentenünk, hogy ezen vármegyének kebelében három rendbéli helyek vannak, tudniillik: csupa magyar helyek és ezek legtöbbek, azután nagyobb részint magyar, részében pedig oláh néppel telepedett helyek, végre pedig csupa oláh helyek, és ezek csak kevesek. Az első két rendbeliek iránt nem láttatik abban kétség lenni, mért ezek a helyek magyar nyelven fel ne Írattassanak, hanem a harmadik, az az csupán oláhokkal telepedett helyek iránt; rész szerint azért, mivel ezen helyeken is a notariusok a magyar nyelvet tudják, és a falu elei aztat szólják, az oláh írást mindazonáltal nem tudván, oláh nyelven azon feliratásokat nem tehetik, és ha bár azok felfogadott magyarázók és írók által nagy munkával elkészíthettetnének is, azon fogyatkozásból mindazonáltal, hogy az írást nem tudják, tartozóképpen a dologban el nem járhatnak, engedtessék meg ennek okáért kegyelmesen, hogy az egész vármegyében