Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
1374 HAHNER PÉTER még sokkal hasznosabb lehet, ha biztosítja ezt bizonyos egyéneknek, akik sajátos képességeket árulnak el. A társadalomnak ezért mind érdeke, mind dicsősége azt diktálja, hogy ezen egyének számára ne csak az oktatási eszközöket biztosítsa, hanem tegyen meg mindent azért, hogy élhessenek is ezekkel." Vagyis azok a diákok, akik kitűnnek tehetségükkel, a társadalom költségén végezhetik el felsőfokú tanulmányaikat. „így egyetlen tehetség sem vész el... "10 8 E tervezetet a felvilágosodás kettős optimizmusa hatotta át: az ész egyetemességébe vetett hit, és az a meggyőződés, hogy a tudás terjesztésével a társadalmi kapcsolatok is harmonikusabbá válhatnak. Ezek az elgondolások a 19. századi republikánus tanítások legfontosabb alkotóelemeivé váltak, s csak kilencven év múlva valósulhattak meg, Jules Ferry reformjaival, az ingyenes és kötelező közoktatás kiépítésével. Talleyrand pontosan úgy járt, mint minden gondolkodó, aki megelőzte saját korát. Szeptember 10-én, 11-én és 25-én, három részletben felolvasott tervezetét a képviselők megtapsolták, a lapok megdicsérték, s még a Jakobinus Klub is megszavazott neki szeptember 30-án egy tiszteletnyilvánítást. A tervezet megvalósítását azonban a képviselők rábízták a következő törvényhozó testületre, mert alig várták már, hogy befejezzék munkájukat, és hazatérhessenek a két éve és öt hónapja tartó ülésezés után. „Ez csalódást okozott számára, " írta Talleyrand-ról Gouverneur Morris.109 Nem csoda: úgy látta, több hónapos munkája ment veszendőbe, tervezete papíron maradt, s hamarosan egyszerűen megfeledkeztek róla. A történészek általában sajnálkozni szoktak azon, hogy Condorcet, a francia felvilágosodás utolsó híres filozófusa éppen azon a napon, 1792. április 20-án adta elő oktatásügyi tervezetét, amelyen a Törvényhozó Nemzetgyűlés hadat üzent a császárnak, s ezért senki sem törődött a hadüzenet előtt felolvasott, nagyszabású tervezettel. Jóval kevesebb történész vette észre, hogy pontosan ez történt Talleyrand-nal is: megtapsolták, kinyomtatták tervezetét, majd mással kezdtek foglalkozni. A forradalom következő éveiben egymást követték a közoktatási tervezetek, jelentősebb következményei azonban csak a Daunou-törvénynek voltak (1795). Talleyrand tervezetéhez képest azonban még ez a törvény is visszalépést képviselt, mert lemondott az elemi oktatás ingyenességéről. A Daunou-törvény által létrehozott Tudományok és Művészetek Nemzeti Intézete azonban a Talleyrand és Condorcet általjavasolt központi intézetre emlékeztet, s ráadásul Daunou megemlítette liberális elődei nevét is tervezete előterjesztésénél: „Megtisztelő számunkra, hogy Talleyrand, Condorcet és több más író nevére hivatkozhatunk e törvénytervezettel..."110 Úgy látszik 1795-ben még nem felejtették el olyannyira az 1791-es oktatásügyi tervezetet, mint kétszáz év múlva, amikor egyes forradalomtörténeti kézikönyvek a közoktatás ismertetésénél meg sem említették Talleyrand nevét.111 Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elnöke 1791. szeptember 30-án bejelentette, hogy a gyűlés betöltötte küldetését, s a képviselők szétoszlottak. Talley-108 Uo. 1085. 109 Talleyrand., Ch.-M.: Mémoires I. i. m. 183. 110 Minart, G.: Pierre i. m. 139. o. 111 L'État de la France pendant la révolution. Szerk. Michel Vovelle. Paris, 1988. 203-208.
