Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
1370 HAHNER PÉTER Vajon Talleyrand mivel foglalkozott ebben a zaklatott időszakban? Erről a legkülönbözőbb híresztelések kaptak lábra. Egyesek azon háborogtak, hogy a neve felmerült a trónörökös nevelőinek névsorában, mások pedig azt terjesztették, hogy megkaphatná a külügyminiszteri posztot.92 (Ezek nyilván nem emlékeztek az április 7-i rendeletre.) Maga Talleyrand mintha kerülte volna a határozott politikai lépéseket. Nem csatlakozott ahhoz a kilencvenhárom képviselőhöz, akik július 9-én tiltakoztak a királyi hatalom (az alkotmány elfogadásáig érvényes) felfüggesztése ellen, nem vett részt a július 14-i ünnepségen, és a Mars-mezei mészárlás után sem írta alá a megyei hatóságok vádiratát Danton ellen, akit felelősnek tekintettek a köztársasági petícióért. Ehelyett oly mélyen elmerült a nemzetgyűlés bizottságainak munkájában, hogy barátnői arról panaszkodtak, elhanyagolja őket. Az alkotmányozó bizottság tagjaként az 179l-es alkotmány végleges megszerkesztésével volt elfoglalva, majd Seine megye direktóriuma augusztus 24-én kinevezte őt a Louvre-ban rendezendő kiállítás főfelügyelőjévé. E rendezvényen mintegy nyolcszáz műtárgyat mutattak be, s David is ekkor bocsátotta a nyilvánosság elé A labdaházi eskü első vázlatát. Ráadásul az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ülésezésének utolsó hónapjaiban Talleyrand elkészítette élete egyik főművét: a közoktatásügyi bizottság 216 oldalas jelentését. Nem valószínű tehát, hogy „nappalait és éjszakáit örömlányoknál és játéktermekben töltötte", ahogy Michelet állította.93 A közoktatási tervezet A közoktatás valóban megérdemelt volna némi törvényhozó figyelmet, hiszen a régi rend idején szinte teljesen az egyház kezén volt, s ekkorra már teljesen szétzilálódott. Emlékirataiban Talleyrand azt írta, hogy „e nagy munka elvégzéséhez a korszak legműveltebb és legnagyobb tudású személyiségeivel konzultáltam", és felsorolja a matematikus Lagrange, Monge és Laplace, a kémikus Lavoisier, a filozófus Condorcet, az író Jean-François de La Harpe és az anatómus Félix Vicq d'Azyr nevét.94 1791. szeptember 10-én a következő szavakkal kezdte meg írásműve felolvasását: „A közhatalmakat megszervezték: A szabadság és egyenlőség a törvények mindenható védelme alatt áll; a tulajdon visszatért igazi alapjaihoz; de az alkotmány mégsem tűnik teljesnek, ha nem csatolják hozzá megőrző és éltető részként a közoktatást, amit kétségkívül hatalomnak is nevezhetünk, mert különböző társadalmi tevékenységek rendjét foglalja magában, melyeknek szüntelenül a politikai testület és az általános fellendülés tökéletesedésén kell tevékenykedniük. "9 5 A régi világ oktatásügyét barbár, felvilágosulatlan rendszernek nevezte, amely megvetendő véleményeket terjesztett, előítéleteket táplált, s amelyben „teljes ellentét volt aközött, amit egy gyermeknek meg kellett tanulnia, s aközött, amit egy felnőttnek meg kellett tennie. " Totális reformra van tehát 92 Talleyrand, Ch.-M. : Mémoires I. i. m. 183. 93 Jules Michelet: Histoire de la Révolution française. I—II. Paris, 1952. I. 728. 94 Talleyrand, Ch.-M.: Mémoires I. i. m. 163-164. 95 Orateurs i. m. 1067.
