Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
1366 HAHNER PÉTER elveken alapul. Említést tett Talleyrand-ról is, aki „kivált valamennyi kollégája rajongásra méltó egységéből, nem hatott rá káptalanjának tiltakozása sem, aki kiszolgáltatta magát a kánoni ítéletek szigorának..."6 3 Április 13-i brévéjében pedig bejelentette: eltiltja a szentségek kiszolgáltatásától azt, aki negyven napon belül nem vonja vissza az esküt, megtiltja az új püspökök tevékenységét, és ki fogja átkozni mindazokat, akik nem tisztelik döntéseit. „Charles-t, Autun püspökét" pedig esküszegéssel, szentségtöréssel vádolta, felfüggesztette minden hivatalából, s negyven napon múlva életbe lépő kiátkozással fenyegette meg, amennyiben nem tér meg. Ezzel a pápa csak tovább szította az indulatokat, az új egyház ellenfeleinek és híveinek elszántságát. A nuncius elhagyta a francia fővárost, a diplomáciai kapcsolatok megszakadtak a Szentszékkel. Talleyrand pedig udvarias érdektelenséggel fogadta a pápai fenyegetőzést, most mutatta be először, milyen közömbösen tűri a hatalmasok támadásait. Egy kétes hitelességű anekdota szerint az alábbi levelet intézte barátjához, Lauzun hercegéhez: „Hallotta a hírt: kiátkozás. Jöjjön el vigasztalni és vacsorázzon velem! Mindenki meg fogja tagadni tőlem a tüzet és a vizet, ezért ma este csak aszpikos sültet és jégbe hűtött bort fogunk fogyasztani. " Valamivel hitelesebben hangzik az a levélke, amelyet a negyven nap elteltével írt Flahaut grófnőhöz: „Drága barátnőm, a pápai brève ma ad át engem az árnyak szellemének. Este magával vacsorázom. Ha az ördög egy angyal társaságában talál, nem mer elragadni, még akkor sem, ha kissé magam is hozzájárultam elkárhozásomhoz.Egy ateista szavai lennének ezek, aki nem törődik a pápával, s gúnyt űz saját elkárhozásából? Inkább egy meggyőződéses voltaire-iánusé, akinek megvan a saját, személyes hite, és elismeri a vallás társadalmi fontosságát, de nem tulajdonít nagy jelentőséget a katolicizmus dogmáinak és főtisztviselői ünnepélyes kinyilatkoztatásainak. Mirabeau utóda? Talleyrand számára csak anyagi nehézségeket eredményezett, hogy kitartott politikai elvei mellett: elveszítette minden egyházi javadalmazását, csak a megyei közigazgatási testülettől kapott, 4000 livre-es fizetése maradt meg. A spekuláció hozott neki némi jövedelmet, és a király perén felhasznált iratok azt bizonyítják, hogy az udvartól pénzt kapott politikai tanácsaiért, akárcsak barátja, Mirabeau. E kapcsolat miatt csak a szélsőséges republikánusok vádolhatták árulással őket: egy alkotmányos, parlamentáris monarchiában természetes, hogy a képviselők tanácsokat adnak az uralkodónak, akár miniszteri rangban is. A végrehajtó hatalom iránti gyanakvás következtében azonban nem csak azt tiltották el, hogy képviselő miniszteri hivatalt vállaljon. 1791. április 7-én Robespierre indítványára az Alkotmányozó Nemzetgyűlés azt is kimondta, hogy tagjai a gyűlés feloszlása után négy évig nem kaphatnak sem miniszteri rangot, sem fizetést a kormánytól. Nem csoda, ha mind Mirabeau, mind Talleyrand arra kényszerült, hogy titokban adjon tanácsokat az uralkodónak. 83 Poniatowski, M.: Talleyrand. Les années i. m. 271. 84 Uo. 277.
