Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
MINDSZENTY JÓZSEF"1 BÍBOROS EMLÉKIRATAINAK TÖRTÉNETE 9 menedékjogot nyújtson a bíborosnak mint a kommunista elnyomás áldozatának, de nagyon erősen bírálta volna a kormányt, ha kiderül: a külügyminisztérium különleges diplomáciai szolgáltatásokat biztosít egy római katolikus prelátusnak, hogy személyes vagy egyházi ügyeit intézze. Az amerikai szabad piac és versenyszellem pedig azt gátolta, hogy csak a két legfürgébb kiadó (Hearst és Life) ajánlatát továbbítsák árajánlat-tételre, és más érdekelt felet kizárjanak a lehetőségekből. Az is megjósolható volt, hogy előbb-utóbb a kiadók betekintést kívánnak a műnek legalább egy részébe. Ha pedig a tárgyalásokat engedélyezték, onnantól kezdve nehéz lett volna megtiltani az emlékirat egy vagy több fejezetének a továbbítását, ami ismét indiszkrécióval fenyegetett. Ha mégis engedélyezték és lefolytatták volna a tárgyalásokat, akkor idővel hatalmas nyomás nehezedett volna a külügyminisztériumra, hogy az emlékiratokat valóban adják is ki. Pontosan ugyanaz a kívánság — addig ütni a vasat, amíg meleg — sarkallta a kiadókat, mint ami a bíborost is arra ösztönözte, hogy most adja el emlékiratait. „A követség helyzete, a bíboros saját biztonsága, és az a szándékunk, hogy — ha lehetséges — fenntartsuk a kapcsolatokat Magyarországgal, nem teszi lehetővé a publikálást mindaddig, amíg a bíboros a követségen marad. Egyértelmű, hogy a legjobb mód arra, hogy a később ránk nehezedő nyomást megelőzzük, ha megakadályozzuk a kiadásról folytatott tárgyalásokat" - szólt a határozott döntés.20 A követség a külvilággal való érintkezés más csatornáira is kiterjesztette a zsilipet: a bíboros semmi olyat nem tehetett a kényes menedéki helyzetben, ami akár az ő, akár a követség helyzetét megnehezítette volna, ebből következően nem engedélyezték számára, hogy a követséget vagy annak szolgáltatásait személyes vagy más jellegű ügyeinek intézésére használja. Mindszentyt rendkívüli módon felizgatta, hogy nem kapott engedélyt a tárgyalásra. Az USA és a képviselet helyzetével kapcsolatos érvelés hidegen hagyta, úgy vélte, az amerikaiak túlságosan szabálykövetők, holott elérkezett a legelőnyösebb megállapodás ideje, és ha várakozásra kényszerül, pénzügyi veszteség éri. (Nem személyes szükségletei miatt érdekelte a pénz.) Elismerte ugyan a külügyminisztérium jogát arra, hogy megakadályozza könyve kiadását, de úgy gondolta, pusztán gyávaságból tiltják meg számára, hogy egy előnyös szerződést kössön.2 1 Nem is érthető, csak a kezdeti tanácstalansággal magyarázható, miért is adta át a két ajánlatot a külügyminisztérium, ha Mindszenty nem küldhetett rájuk választ. A követség munkatársa szerint a bíboros azt megértette, hogy az amerikai kormánynak nem tenne jót, ha kiadnák az emlékiratait, de „úgy gondolja, munkája jelenlegjobban segítené a magyarok ügyét, mint később, amikor a kedélyek már lecsillapodtak. Ami a Hearst ajánlatát illeti, a bíboros a nagyobb ajánlatot részesíti előnyben, hogy a magyar népnek több jusson. Az otthon 20 NARA RG 84 Foreign Service Posts of the Department of State, Hungary, Budapest. Records Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 2691B, Box 1. Mindszenty-Classified, 1956^June 57. Henry P Leverich, a Kelet-európai Ügyek Hivatala ügyvezető igazgatójának hivatalos levele N. Spencer Barnes ideiglenes ügyvivő részére. Washington, 1957. május 10. 21 NARA RG 59. General Records of the Department of State, Bureau of European Affairs, Office of Eastern European Affairs. Records relating to Hungary, 1941-1977. Entry A-K5577), Lot 75 D 45, Box 11. Refuge Part IV 1962. Anton N. Nyerges követségi másodtitkár levele James S. Sutteriin, a Kelet-európai Ügyek Hivatala magyar referense részére. Budapest, 1957. április 15.