Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
1348 HAHNER PÉTER séget szenvedő állam segítségére siet, akkor az alapítók szándéka szerint jár el, s az igazságot nem éri sérelem. "31 Nehéz pontosan megállapítani, hogy mekkora volt a francia egyház jövedelme a forradalom előtt. Talleyrand 150 millió livre-re becsülte, és határozottan leszögezte, hogy az összeg kétharmadát az egyház kezén kell hagyni. Ezután közgazdasági szakemberhez illő alapossággal kiszámította a jövedelem tőkéjének összegét, s bejelentette, hogy a leggyorsabb megoldás az lenne, ha az állam hitelezői licitálással megvásárolhatnák az egyház birtokainak egy részét. Határozati javaslata a deficit és az államadósság felszámolásának módját is szabályozta: „A papság járadékai és ingatlanai, bármilyen természetűek is legyenek, a nemzetre szállnak... A nemzet átveszi az egyház valamennyi birtokát. A jelenlegi jövedelmeket a nemzet fizeti... Az egyházi birtokok jövedelmeit a tartományi közigazgatás kezeli majd, az állam javára, s az államadósság-törlesztő pénztárba fizeti be. " E javaslat pontjainak többsége kifejezetten kedvezett az egyház számára. Talleyrand ugyanis azt javasolta, hogy 100 millió livre jövedelmet biztosítsanak a papságnak, amelyet a búza ára szerint határozzanak meg tíz évre, s tízévente értékeljék újra, hogy az árak változása ne befolyásolja. E jövedelmet egy 36 fős, többségében egyházi személyekből álló bizottság fogja szétosztani. Saját házát minden egyházi személy megőrizheti, az egyház adósságait egy speciális pénztárból fizetik ki, a tizedet pedig tovább fogják szedni, amíg mással nem helyettesítik, de a szegények számára csökkenteni fogják ezt az összeget is. Talleyrand tervei szerint minden plébános legalább 1200 livre jövedelmet kapott volna parókiáján és kertjén kívül, s további összegeket a városokban végrehajtott szertartások után. Ezzel megduplázódott volna az egyszerű plébánosok jövedelme. Ráadásul minden pap teljes jogú tulajdonosként és állampolgárként választó és választható személlyé vált valamennyi politikai testület számára. Ha előítélet nélkül vizsgáljuk meg Talleyrand felszólalását, nyilvánvalóvá válik, hogy indítványát nem a papság ellenfeleként tette meg, hanem felelős államférfiként és olyan püspökként, akinek egy tevékeny, hatékonyabban működő, politikai súllyal rendelkező, jobban fizetett alsó papság létrehozása volt a célja. Amint azt Lambesc hercegnőhöz írott levelében megállapította: „Természetesen azt fogják mondani magának, hogy nagyon rossz voltam a papsághoz. A válasz erre az, hogy nagyon is jó vagyok a papsághoz, és meg vagyok győződve róla, hogy én biztosítottam számára az egyetlen létező megoldást arra, hogy elkerülje rettenetes helyzetét, amely nagyon közel áll a teljes megsemmisüléshez. Ha az általam javasolt módszert az ész nem fogadtatja el, majd elfogadtatja a szükség. Egyáltalán nem ráztak meg az események... Régóta nem éreztem magam ilyen jól, min most, hogy írhatok magának!"32 E sorokat Talleyrand október 9-én vetette papírra, híres felszólalása előestéjén, s csak úgy árad belőle a saját igazában bízó reformer magabiztos határozottsága, aki a cél érdekében hajlandó olyan eszközöket is igénybe venni, amelyektől mások még visszariadnak. Voltaire és Pierre Charron rajongójaként Talleyrand elsősorban a társadalmi 31 Orateurs i. m. 1045-1047. 32 Talleyrand, Ch.-M.-. Mémoires. I. i. m 173.
