Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
1344 HAHNER PÉTER „A nemzet feje bizalommal jön képviselői körébe — jelentette ki többek között, — tanúbizonyságot tesz aggodalmáról, s felhívja önöket, hogy találják meg a rend és a nyugalom helyreállításának eszközeit... Én, aki egy vagyok a nemzettel, önökre bízom magam"20 Ezután a király bejelentette, hogy visszavonta a hadseregeket, s felhatalmazta a gyűlést, hogy ezt a tényt tudassa Párizzsal. Ha valóban Talleyrand vázolta fel a király szónoklatát, akkor ez volt élete legsikeresebb beszéd-tervezete. A megkönnyebbült képviselők olyan lelkes ünneplésbe kezdtek, hogy egyikük, Jean-Denis-Férréol Blanc, Besançon harmadik rendjének küldötte még aznap belehalt a nagy örömbe.21 Talleyrand is ott volt a százharminc küldött között, akik azonnal kocsikba ültek, és délután háromra megérkeztek Párizsba. Itt a Városházára kísérték őket, ahol Talleyrand fogalmazványa újra elsöprő sikert aratott. Ekkor választották meg Baillyt a főváros polgármesterévé, La Fayette-et pedig a nemzetőrség parancsnokává. Másnap, 16-án a győzelem teljessé vált: XVI. Lajos visszahívta Neckert, az udvar népszerűtlen személyiségei pedig az emigráció első hullámával megindultak határok felé. Talleyrand emlékirataiban ezt írja Artois grófjáról: „Távozása rendkívüli fájdalmat okozott számomra. Szerettem őt. Minden szellemi erőmre szükségem volt, hogy ne kövessem őt, s ellenálljak invitálásának..."22 Az emlékiratait író öregúr e szavakkal csak a restaurációval újra hatalomra került uralkodóház előtt hajbókolt. 1789 nyarán azonban esze ágában sem volt emigrálni, hiszen egyre komolyabb szerep várt rá az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben. Az alkotmányozó bizottság tagjaként részt vehetett az ország alaptörvényének megfogalmazásában. Július 17-én ő is Párizsba kísérte a királyt, ahol XVI. Lajos elfogadta a nemzetőrség és az új városi elöljáróság felállítását, s kalapjára tűzte a háromszínű kokárdát. A következő napon pedig Talleyrand barátját, La Rochefoucauld-Liancourt herceget választották meg a képviselők az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elnökévé. A francia városok követték Párizs példáját: új elöljáróságokat hoztak létre és nemzetőrségeket alakítottak. Vidéken pedig tovább terjedt a „nagy félelem": a parasztok felfegyverkeztek, majd a földesurak ellen fordultak. Talleyrand július 23-án és augusztus 1-én 600-600 livre-t küldött Autunba, hogy vegyenek rajta gabonát, s osszák szét a rászorulók között, ősszel pedig abba is beleegyezett, hogy püspöki székhelyén a katonákat ne magánházaknál, hanem a ferencesek elhagyott épületeiben és püspöki palotája földszintjén szállásolják el. Effélejótékony intézkedésekkel azonban aligha lehetett véget vetni az ijesztő méreteket öltő felkelés-sorozatnak. A reformok hívei elszánták magukat egy alaposan előkészített, átfogó intézkedésre: a régi rend teljes felszámolására. A Nemzetgyűlés, a városok és a falvak hármas forradalmának eredményeit augusztus elején pecsételték meg. Barère emlékiratai szerint „az augusztus 4-ét megelőző napokban sok titkos tanácskozást tartottak, melyekre nagy befolyást gyakorolt MM. de Pgd, Ch. de No..., Aig... herceg és A. Lam... Jól emlékszem arra, hogy ezek az urak engem is megközelítettek augusztus 3-án és 4-én, s 20 Hahner P: A Bastille i. m. 157-158. 21 Lemay, E. H.\ Dictionnaire i. m. 101. 22 Talleyrand, Ch.-M.: Mémoires. I. i. m. 155.
