Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
KÖZLEMÉNYEK Hahner Péter TALLEYRAND, AZ ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉS KÉPVISELŐJE (1789-1791) Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord forradalmi tevékenységéről több történész is mélységes megvetéssel nyilatkozott. A konzervatív Louis Madelin megelőlegezte Napóleon későbbi, híres minősítését: „O ekkoriban sem volt más, mint «mocsok selyemharisnyában»: már az októberi napok előestéjén azt nézte, merről fúj a szél, kereste az útját. Másnap már döntött is: a forradalom győzedelmes, tehát a baloldalra ül, átadja rendjét, egyházát, királyát, lelkét, s ki fog ugrani az egyházból, mindig mosolyogva, mindenttudóan, sosem keltve fel azok haragját, akiket elad. És elad mindenkit, csábítóan, meggyőzően, romlottan, becstelenül és a zsenialitásig fokozza az árulás szellemét."1 Jevgenyij Viktorovics Tarlé szovjet történész pedig így írt róla: „Talleyrand számára maga a forradalmi processzus kezdettől fogva s élete végéig merőben elfogadhatatlan, ellenséges, pusztító és gyűlöletes folyamatnak tűnt fel. Soha egyetlen pillanatra sem helyeselte őszintén és szívvel-lélekkel a hatalom átengedését a felkelő forradalmi népi tömegeknek... Sohasem értett egyet - még átmeneti időre sem - az új eszmékkel, új perspektívákkal, felszabadító és „egyenlősítő" ábrándokkal, amelyekért pedig más arisztokraták... ideig-óráig annyira lelkesedtek a forradalmat megelőző években.'"2 A dokumentumok azonban nem támasztják alá ezeket a minősítéseket. Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, mit tett és mit képviselt valójában Talleyrand a francia forradalom első éveiben. Önéletrajzi feljegyzéseiből ezt nem tudhatjuk meg, mert több száz oldalas emlékirataiban húsz oldalt szentelt a forradalomnak, saját ekkori tevékenységének pedig mindössze két-három oldalt.3 Emlékiratait a restauráció idején vetette papírra, amikor fontosabb volt a számára saját egykori tevékenységének elfeledtetése, mint a történtek részletes ismertetése. 1789 és 1791 közötti magatartását afféle bölcs kivárásnak próbálja feltüntetni: „A tudatlanság és a szenvedélyek áradata olyan erősnek bizonyult, hogy lehetetlen volt megállítani. Akik leginkább megérezték jó előre a pusztításait, nem tehettek mást, mint amennyire ezt az óvatosság lehetővé tette, bezárkózzanak egy passzív szerepbe (és felkészüljenek a későbbi időkre). Általában magam 1 Louis Madelin: La Révolution. Paris, 1911. 101. 2 [Jevgenyij Viktorovics] Tarlé: Talleyrand. Bp. 1949. 31. 3 [Charles-Maurice de] Talleyrand: Mémoires. I—II. Paris, 1957. I. 145-165. [Charles-Maurice de] Talleyrand: Mémoires du prince de ... suivis de 135 lettres inédites du Prince de Talleyrand à la Duchesse de Bauffremont (1808-1838) Paris, 2007. 183-203.
