Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1322 S ZALAI MIKLÓS hetővé tétele előmozdította volna a zsidóság asszimilációját, egyszersmind újabb lépés lett volna a zsidóság teljes egyenjogúsága felé. (A fennálló állapot ugyanis, tekintve, hogy a zsidó vallásra — nem lévén bevett vallás — nem lehetett áttérni, tehát a házasság csak a zsidó fél kikeresztelkedésével valósulhatott meg, a felekezetek elvi egyenjogúsága ellenére is hátrányosan diszkriminálta a zsidó felekezetet.) A Pauler által kidolgozott és először 1881 márciusában, majd 1881 októberében újból benyújtott törvényjavaslat nem volt népszerű: a konzervatív-klerikális és antiszemita erők ennyi engedményt is sokalltak, a szabadelvű haladás hívei viszont kevesellték a javaslatot, hiszen ők a kötelező polgári házasság és a felekezetek teljes egyenjogúságának hívei voltak. A képviselőház Tisza által jól kézben tartott többsége azonban mégis megszavazta azt 1883 májusában. így került a csak „zsidójavaslatnak" gúnyolt törvény a főrendek elé 1883 decemberében. A főrendektől az Antiszemita Párt alpári hangvétele, agresszív antiszemitizmusa távol állt, már csak azért is, mert az antiszemita mozgalom túlnyomórészt függetlenségi politikusokból állt, és ennek megfelelően tömegbázisát is a dzsentri, valamint bizonyos kispolgári-paraszti rétegek adták. A főrendiházban az egy báró Andreánszky Gáboron kívül nem is volt a mozgalom képviselve. Mindazonáltal a főrendek is rossz szemmel nézték a zsidóság térfoglalását a gazdaságban és a közéletben, ellenezték a zsidó hitfelekezet teljes egyenjogúsítását, de főleg azt nem akarták, hogy a javaslat rést üssön a házasság, mint intézmény kizárólag egyházi jellegén. Eézrt, miután a vitában maga a hercegprímás, Simor János, valamint Haynald Lajos kalocsai érsek, ezenkívül Szécsen és Apponyi György is nagy beszédekben szálltak szembe a javaslatot védelmező Andrássy Gyulával, a főrendiház 109-103 szavazattal a javaslatot elvetette. A képviselőház szabadelvűpárti többsége azonban nem hátrált meg, és a javaslatot módosítatlan formában visszaküldte a főrendeknek. A főrendek ekkor — nehogy a kormány részéről jövő nyomás a javaslattal szembenálló többség néhány tagját megingatva mégis győzelemre vigye a törvénytervezetet — igyekeztek a Házból rendszerint távolmaradó főrendek közül is minél többet behívni a szavazásra. Végül sikerült is a javaslatot 1884 január 10-én 200 „nem"-mel a 191 „igen" ellenében megint megbuktatniuk. A képviselőház erre 1884 január 31-én Tisza javaslatára kimondta: többször nem küldi vissza a javaslatot a főrendeknek, de mivel nyilvánvaló, hogy a házasságjog reformjára szükség van, ezért elvárja a kormánytól, hogy egy ezen célnak megfelelő javaslatot terjesszen be. „A leányzó nem halt meg, csak alszik" -mondta ekkor Tisza a javaslatról.5 6 A főrendek győzelemnek érezték a „zsidójavaslat" bukását, ám ez valójában pürrhoszi győzelem volt. Tiszát és a Szabadelvű Pártot a — voltaképpen szerény igényű — reform megbuktatása végérvényesen meggyőzte arról, hogy a főrendiház a haladás gátlója, a szélesebb közvéleményt viszont az fordította a főrendek ellen, hogy a második alkalommal a javaslatot csak az indigénák sza-56 Zeller Árpád-. A magyar egyházpolitika 1867-1895. I. köt. Bp. 1894. 153-300. részletesen ismerteti a javaslat szövegét, képviselőházi és főrendiházi vitáját.
