Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1320 S ZALAI MIKLÓS melytől a közvetett választás, s a megkívántató magasb kvalifikáció alapján biztosan lehetne reményleni, hogy a rend fenntartása, a túlcsapongó szenvedélyek mérséklése, a rögtönzések meggátlása körül ép oly jól teljesítené feladatát, mint a másik két tényező".54 Tisza jauaslatterve Tisza Kálmán végül is 1883 augusztus 13-án bemutatta a minisztertanácsnak saját tervezetét, amely azt elfogadta, s felhatalmazta a miniszterelnököt, hogy „ezen törvényjavaslatot Őfelsége legfelsőbb engedélyének kieszközlése után az országgyűlés elé terjessze." A törvényjavaslat koncepcionálisan a történeti jogok védelmének alapjára helyezkedett. A bizottsági indoklásban nyíltan el is hangzott, hogy a kérdés csak az lehetett, hol van az a határ, ameddig a változott viszonyok következtében okvetlenül el kellett menni. Ennélfogva a fő súlyt a megreformált felsőházban is a részvételre addig is jogosult főrendekre kívánta helyezni, de a tagságot 3000 forintos földadó fizetéséhez, tehát magas cenzushoz kötötte. Az adó összeghatárának megállapításában a döntő szempont az volt, hogy „az örökösödés jogán a tagok száma kb. 250-et tegyen." A történelmi jognak megfelelően megmaradt az uralkodóház tagjainak, a zászlósuraknak és a katolikus és görögkeleti püspököknek a tagsága. Kihagyta a javaslat a főrendiházból a főispánokat azzal —amint ezt Tisza már az előszentesítés során indokolta az uralkodónak — hogy „mentől inkább tökéletesbedik közigazgatásunk, annál inkább állandó hivatalos teendők kötik le a főispánt ... alig lehet sokáig halasztani azt, hogy a főispánság mint valóságos kormányhivatal, annak minden követelményeivel és igényeivel szerveztessék." Tisza érvei jól mutatják, hogy ő a felsőházi reform kérdését az adott hatalmi rendszer működésének egészébe illesztve szemlélte. A törvényjavaslat — Szilágyi egykori tervezetéhez hasonlóan — az egyházi képviselet kérdésénél abból indult ki, hogy az egyházak jelentős vagyonnal rendelkező társadalmi tényezők, ezért célszerű, ha intézményes formában képviselik saját érdekeiket. A megye nélküli címzetes püspökök tagsága viszont megszűnt. A javaslat továbbá a történelmi egyházak arányosabb képviseletére törekedett azzal, hogy nem csak a protestáns egyházak, hanem az izraelita egyház is képviseletet nyert volna. A javaslat csak kevéssé felelt meg annak a gondolatnak, hogy a főrendiházba a magasan kvalifikált személyeket, a közéleti és tudományos kitűnőségeket kellene bevonni. Annál inkább preferálta a kormánynak kedvező kinevezési elvet. Tisza nem ment el olyan messzire mint Trefort, aki egyáltalán nem limitálta volna a kinevezett tagok számát, mindazonáltal a mindenkori tagság körülbelül egyharmadában (150 főben) határozta meg a kinevezett tagok számát.5 5 Habár a javaslat indoklása a főrendiháznak a demokratikus intézmé-54 Tóth L. A magyar felsőház... i. m. 69. 55 Azért csak „körülbelül", hiszen nem lehetett pontosan tudni a jövőbeni tagok számát, nem lehetett biztosan tudni, a mágnások közül végül is pontosan hányan tesznek eleget a vagyoni cenzus követelményének, illetve hányan szerzik meg esetleg a szükséges vagyont a jövőben.
