Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1308 S ZALAI MIKLÓS javaslatát, ha a Ház elveti Hunfalvy indítványát, ami meg is történt. Az adott feszült politikai helyzetben azért nem kerülhetett sor a főrendiház átalakítására, mert az ilyen támadás az arisztokrácia és a katolikus egyház történelmi jogai ellen ezeket a fontos, nagysúlyú társadalmi tényezőket azonnal teljesen szembefordította volna az országgyűléssel és a kormánnyal. Mint Kossuth egy levelében később írta: „1848-ban a reform kérdését szőnyegrehozni a fennforgott körülmények között annyi volt volna, mint a jobbágyság felszabadításának, a népképviseletnek, s a független felelős minisztériumnak keresztülvitelét veszélyeztetni. Ezért maradt el. De az 1848-iki mű csak alap, nem kikerekített, nem bevégzett mű. Én azzal vigasztaltam magamat, hogy amit a leszálló rendi országgyűlés a rohamos napok nyomása alatt meg nem tehetett, a felkelő népképviselet meg fogja tenni; s a municipiumok egyenes részeltetése a törvényhozásban nem szűnik meg, hanem a felsőházba tétetik át. Nekem már 1848-ban is az volt a meggyőződésem, hogy ez a kétkamarai rendszerhez tartozó alkotmányos temperamentumnak azon módja, mely a népképviselet és intézményes önkormányzat eszméjével összhangzik s a magyar alkotmány történelmi fejlődése által egyenesen indokolva van."29 Az országgyűlésen kívül, a publicisztikában nagyobb érdeklődés volt tapasztalható a főrendi tábla reformja iránt. A Magyar Gazda c. újság már március derekán reformtervvel állt elő. A norvég törvényhozás mintájára azt ajánlotta, hogy azt alsótábla saját kebeléből válassza a felsőtábla tagjait, az összes képviselő-testület negyedrészében, és a második kamarának ne legyen törvénykezdeményezési joga. Még a népképviseleti országgyűlés előtt jelent meg az a névtelen röpirat is, amely szintén választás útján akarta létrehozni a második kamarát. Azt indítványozta, hogy a tagokat a második kamara válassza annyi időre, amennyire a képviselők mandátuma szól, felerészben a mérsékelt „adókvantumot" teljesítők közül, felerészben rangra, vagyonra való tekintet nélkül. A „főtáblát" a képviselőház „tanácsadó testvérének" tekintette, a Józan mérséklő" szerepét szánta neki, és korlátozott (kétszeri) vétójoggal ruházta volna fel." Benczúr János ügyvéd 1848 júniusában kiadott közjogi munkájában kitért a magyar felsőtábla aktuális helyzetére, szerinte: „a rendek eltűntével a főrendeknek is el kell enyészniük." Az egykamarás rendszer 48-as franciaországi és ausztriai bevezetéséből arra következtetett: „korunk az arisztokratiát nem tűri többé (...)" Azonban mégis kész volt elfogadni a két kamarát, ha a törvényhozásban a nemzeti érdek csak a felsőház révén biztosítható." A forradalmi Magyarországnak az udvarral való nyílt szakítása, a fegyveres konfliktus kirobbanása után a főrendiház jelentősége tovább csökkent, mert konzervatív tagjai, vagyis a nagy többség nem látogatta az üléseket, s még kevesebben vettek részt munkájában azután, hogy az országgyűlés székhelyét Debrecenbe tette át. Nehezen jött össze a határozathozatalhoz szükséges létszám. 29 A levelet Helfy Ignác a főrendiházi reform képviselőházi vitája során, 1885. február 12-én felolvasta.
