Századok – 2012
TANULMÁNY - Zakar Péter: Csanádi egyházmegyés paphonvédek a szabadságharcban I. VI/1265
1266 ZAKAR PÉTER bori papokkal, sem a nemzetőrségben vagy más, nem a honvédség keretei között fegyvert ragadó papokkal. Egyetlen kivételt tettünk: Karg Magnust — tekintettel az egyháztörténeti irodalomra — bevontuk elemzésünk körébe.3 A Csanádi egyházmegye 1848 - 49-ben A Csanádi egyházmegye 1848/49-es, mozgalmas történetét mi sem illusztrálja jobban, minthogy ebben az időszakban két püspök és négy helynök igyekezett irányítani az egyházmegyét. Lonovics Józsefet ugyanis egri érsekké, Horváth Mihály hatvani prépostot pedig csanádi püspökké nevezte ki 1848. június 25-én az uralkodó. Az egyházmegyét a püspökök távollétében helynökök irányították, 1848. augusztus 27-ig Fábry Ignác címzetes püspök, majd Róka József éneklőkanonok. Utóbbi 1848. november l-jén a temesvári haditanács fenyegető magatartása miatt Makóra, a püspökök nyári rezidenciájába tette át székhelyét. Lonovics egy sikertelen kísérletet követően ismét Fábryt nevezte ki helynökének 1849. február 10-én, egyúttal elrendelte a makói vikariátus Temesvárra költözését. Ez utóbbi vonakodott engedelmeskedni, Róka Debrecenbe ment, így Mihálovics József tiszteletbeli kanonok vezette a megyét. Fábryt viszont elfogták a magyarok, így Temesváron Oltványi István kanonok vette kézbe az ügyek irányítását. Róka és Mihálovics a magyarokkal szimpatizált, Fábry és Oltványi István pedig a császáriak irányában volt lojális.4 Lonovics február 10-én kelt rendelete tíz nappal később érkezett meg Temesvárra, ahol igyekeztek azt foganatba vétetni. Mivel Fábry március 10-ig nem érkezett vissza Temesvárra, ezért a helynökség a császári ellenőrzés alatt álló 16 alesperesi kerület papságával tudatta Oltványi István kinevezését. A makói vikariátus fennhatósága ekkor csak a szegedi és a három aradi kerületre terjedt ki. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a két vikariátus joghatósága a katonai helyzet függvényében alakult. Ez február - márciusban a temesvári vikariátusnak kedvezett, a tavasz folyamán azonban fordult a kocka. 1849. április 27-én a magyar csapatok körülvették Temesvárt, így az ottani vikariátus néhány hónapra beszüntette működését, az egyházmegyét ettől kezdve döntő részben a makói vikariátus irányította. Augusztus 9-én megszűnt az ostromzár, majd feloszlott a makói vikariátus, 18-án pedig Oltványi Istvántól ismét Fábry Ignác címzetes püspök vette át az egyházmegye kormányzatát. Az egyházmegye kormányzatában bekövetkező gyakori változások megkönnyítették a papság számára a hadseregbe történő belépést.5 3 Köszönettel tartozunk a püspöki levéltár levéltárosának, Claudiu Calin-nak, a levéltári anyagok előkészítéséért és felkutatásáért. (Z. P) 4 Zakar Péter: A Csanádi egyházmegye kormányzata 1848-1849-ben. Aetas 26. (2011/4.) 82-S101. Itt azonban Nátl György orcifalvi plébános nevét Szentkláray Jenő alapján tévesen adtam meg (Nátl József). A hibára Miklós Péter figyelmeztetett. 5 Temesvári Római Katolikus Egyházmegyei Levéltár (a továbbiakban: TRKEL) Protokollum Officii dioecesani Csanadiensis de anno 1849. Nr. 129-130 közötti bejegyzés Oltványi Pál püspökhelynöki titoknoktól 1849. augusztus 18-án. Oltványi Pál, aki a makói vikariátuson dolgozott elhallgatta, hogy a makóiak dacoltak Lonovics Temesvárra utasító rendeleteivel. A továbbiakban a makói vikariátus bejegyzéseinél 1849-ben megadjuk a város nevét is. (Z. P)
