Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Király Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar zeneélete a két Rákóczi György korában V/1227
ZENEÉLET A KÉT RÁKÓCZI GYÖRGY KORÁBAN 1247 hangzott zenéről tudjuk a legkevesebbet. Kották, kottajegyzékek vagy részletes leírások híján csak analógiákon alapuló következtetésekre hagyatkozhatunk. Amennyire a szegényesen megmaradt főúri források alapján, valamint a lényegesen gazdagabb városi és egyházi dokumentumok analógiái segítségével megállapítható, a 17. századi Magyarországot változó mértékű retardálás — időnként erős lemaradás — jellemezte, de zeneileg nem szakadt el Európától. Ma már világos, hogy — korábbi vélekedésektől eltérően — a 17. századi magyarországi rezidenciák zenéje vegyes összetételű volt. Helyi és idegen eredetű zene egyaránt felhangzott.11 5 Az ország más részeiben megállapítható vegyes repertoár erdélyi jelenlétére jó Rákóczi-kori analógiát szolgáltat a Kájoni-kódex néven ismert, elsősorban az 1634-1642 között javarészt Seregély Mátyás által (a jelek szerint talán még Felső-Magyarországon) leírt, majd Kájoni János által kibővített vegyes tartalmú gyűjtemény, az ún. Kájoni kódex (1634-1671).11 6 A korábban feltételezett zenei elzártságot, az autochton magyar zeneéletet illető elképzeléseket cáfolja Kájoni Sacri Concentus című kézirata is, amely az itáliai ferences szerzetes Lodovico Viadana 1622-ben Frankfurtban közreadott darabjainak átdolgozása Kájoni ferences rendtársai számára;11 7 de ugyanígy a Daniel Croner által lemásolt, traktátust és különféle darabokat tartalmazó brassói kolligátum (1681-1682),118 valamint további szórványadatok az erdélyi szászoktól,11 9 miként a szászoknál a 17-18. század fordulójára meghonosodott Dictum komponálása.120 Mindez együttesen tanúsítja, hogy a 'nyugati' zene eljutott a 17. századi Erdélybe is. A Kájoni-kódex és Kájoni János más zenei munkái, de ugyanígy az egyéb erdélyi források, ha nem is a kor legmagasabb színvonalán lévő, de provinciális zenei jártasságról tesznek tanúbizonyságot. Elmaradva ettől úgy tudásban, mint orientációban, a Rákócziak udvar zenészei sem lehettek. Nem lehet kétségünk, hogy a vegyes repertoár alapjában jellemző lehetett a Rákócziak udvari zenéjére is. II. Rákóczi György 1642-ben történt beiktatásának, majd 1643 elején megtartott esküvőjének forrásai eleve igazolják a helyi és nemzetközi zene felhangzását - igaz mindkét esetben legalább is részben idegenből hozott zenészek révén. De az udvari zenészek között kimutatható kül-115 Király P.: A magyarországi főnemesség 17. századi zeneélete i. m. 450-455. 116 Modern kiadása: Codex Caioni. Közr. Saviana Diamandi - Papp Ágnes. (Musicalia Danubiana 14/a-b.) Bucure§ti-Bp. 1993. A Seregély-féle rész esetleges felső-magyarországi keletkezésére 1. Papp Ágnes: A kódex leírói - életrajzi adatok. In: Uo. 54-56. 117 Papp Ágnes: „Sacri Concentus." Kájoni János, a muzsikus. In: Zenetudományi írások 1998. Közr. László Ferenc. Bucureíjti-Bp. 1999. 41-51. 118 Modern kiadása: Daniel Croner: Tabulaturae. Közr. Pernye András - Benkő Dániel -Fittler Katalin. (Musica per la tastiera 5.) Bp. 1987.; 1. még Erich H. Müller: Die Musiksammlung der Bibliothek zu Kronstadt. Kronstadt 1930. 21-22., 91.; John H. Baron: A 17th-Century Keyboard Tablature in Brasov. Journal of the American Musicological Society 20. (1967) 279-285.; Pernye András: Daniel Croner. In: Magyarország zenetörténete i. m. 468-469. 119 Vö. Király Péter: Ismeretlen vagy kevéssé ismert billentyűs források a 16-17. századból. Magyar Zene 38. (2000: 1. sz.) 75-96. 120 Erhard Franke: Sartorius, Vater und Sohn und ihr Beitrag zur evanglischen Kirchenmusik Siebenbürgens im 18. Jahrhundert. In: Beiträge zur Musikgeschichte der Siebenbürger Sachsen. Hrsg. Karl Teutsch. Kludenbach 1999. 100-101.
