Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Kecskés D. Gusztáv: Pénzgyűjtés és propaganda. Az ENSZ intézmények információs tevékenysége az 1956-os magyar menekültválság megoldása érdekében I/109
122 KECSKÉS D. GUSZTÁV vándorolni szándékozó menekültek befogadását.6 3 1957. januártól, mivel egyre nehezebb volt Ausztria felé menni, a magyar menekültek számának jelentős növekedését regisztrálták Jugoszláviában. A Menekültügyi Főbiztosság jugoszláv forrásokra támaszkodó jelentése szerint 1957. január 15-ig a belgrádi kormány 529.214 dollárnyi összeget költött a magyar menekültprobléma kezelésére. E dokumentum szerkesztői a menekültek átlagos létszámát 1957. január 15. és június 30. között 22.000-re becsülték, és úgy vélték, hogy az ellátásukhoz a jelzett időben szükséges pénzösszeg mintegy 12.803.640 dollárra rúg.6 4 A kommunista államok részéről a menekültügyi szervezettel szemben eddig tanúsított ellenséges magatartás dacára Lindt főbiztos segíteni kívánta Jugoszláviát. Úgy vélte, hogy mandátuma humanitárius jellegű, és nem tesz említést a segítendő államok politikai jellegére vonatkozóan.6 5 Jugoszláviába látogatva hosszasan tárgyalt Joszip Broz Titoval, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárával, köztársasági elnökkel. A jugoszlávok két feltételt szabtak: egyrészt a menekülteknek bizonyos időn belül tovább kellett menniük, másrészt igényt tartottak a menekültekre költött pénzt megtérítésére is. Lindt azt válaszolta, hogy ez utóbbit ugyan nem tudja megígérni, de mindent megtesz az ügy érdekében.6 6 A későbbiek során Ausztria és Jugoszlávia egyaránt a legnagyobb határozottsággal lépett fel a pénzügyi kompenzáció érdekében. Oskar Helmer osztrák belügyminiszter az ENSZ Menekült Alap Végrehajtó Bizottsága 1957. január 29. és február 4. között tartott negyedik ülésszakán kifejtette, hogy „minden szabadságszerető országnak egy kvótarendszer alapján át kellene venni Ausztriától magyar menekülteket, és ugyanezen kvóták alapján azonnal pénzalapot kell létesíteni az ausztriai ellátási költségek megtérítésére fisl."67 A testület Állandó Program Albizottságában pedig az osztrák képviselő néhány nappal korábban hangsúlyozta: „Csupán az érdekelt országok kormányainak és népeinek gyors és bőkezű segítsége [...] teheti képessé Ausztriát, hogy megakadályozza a gazdasági katasztrófát [...] Valójában Ausztria viseli a menekültek beáramlásából fakadó terhek több mint 40%-át, míg a szabad világ többi része kevesebb, mint 60%-ot" fedez, ami szerinte „egy kiegyensúlyozatlan helyzet".6 8 A jugoszláv kormány szintén erőteljesen hangot adott anyagi igényeinek. 1957. március 63 UNARMS: Interoffice memorandum from Aline Cohn, Representative of the UNHCR to Philippe de Seynes, Under-Secretary for Economic and Social Affairs, Under-Secretary for Relief to the Hungarian People, UN, New York, Hungarian refugees in Yugoslavia, and Pro Memoria On the Question of Hungarian Refugees in Yugoslavia (1956. dec. 31.). UN-S-445-0199-4. 64 UNARMS: Report submitted by the High Commissioner, The problem of Hungarian refugees in Jugoslavia. An assessment of the needs and recommendations for future action, UNREF Executive Committee, Fourth Session, A/AC.79/54 (1957. jan. 30.). UN-S-445-0199-11. 65 AUNHCR: Transcript of the Interview of August R. Lindt by Bryan Deschamp, 4 February 1998, Sound Recording, UNHCR Oral History Project, Fonds 36, Records of the Archives. 10, 12. 66 Uo. 16. 67 Report of the United Nations High Commissioner for Refugees, General Assembly, Official Records: Twelfth Session, Supplement No. 11, A/3585/Rev.l, New York, 1957. 31. 68 AUNOG: United Nations General Assembly, UNREF Executive Committee, Fourth Session, Standing Programme Sub-Committee, Fourth Session, Report on the Fourth Session of the Standing Programme Sub-Committee, Geneva, 23-28 January 1957, A/AC.79/53, A/AC.79/PSC/5, general (1957. jan. 28.). G. I. 30/2 (Situation in Hungary, Relief measures, Refugees), Jacket n° 2 (11 January - 11 November 1957).
