Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Torna Katalin: Egy dunántúli nagyúr erdélyi kapcsolatai. Nádasdy III. Ferenc és II. Rákóczi György V/1161
NÁDASDY III. FERENC ÉS II. RÁKÓCZI GYÖRGY 1187 varnak minden valószínűség szerint jól is jött, hogy valamennyire kikapcsolhatta a határozott érseket a döntéshozatalból, a magyar urak közül pedig sokan örültek Lippay befolyása csökkenésének. Elképzelhető, hogy Nádasdy is reménykedett abban, hogy az érsek mellőzésével neki lesz nagyobb szava az udvarban, a nádor pedig egy időre megszabadulhatott attól a vádtól, hogy mindenben az érsek utasításait követi. Ráadásul az év elején Nádasdy és Wesselényi kapcsolata egy időre újból rendeződött, a közös érdekek félretetették velük az ellentéteket. Nádasdy közvetített a nádor és a birodalmi rendek között bizonyos rézbányák miatt támadt problémák megoldásában.12 5 A március végi, április eleji tanácskozáson Nádasdy és egyes magyar urak igyekeztek elérni, hogy küldjenek követséget Rákóczihoz, de javaslatukat az udvar lesöpörte az asztalról. így már Nádasdy is igen reménytelennek látta a fejedelem helyzetét, amit ki is fejtett Mednyánszkynak. A mindenáron békére törekvő Habsburg-udvar számára Rákóczi elvesztése csakis megkönnyebbülést jelentett volna.12 6 Rákóczi halálára már nem sokat kellett várniuk: a fejedelem a szászfenesi csatában szerzett sérüléseibe 1660. június 7-én belehalt Váradon. Összegzés Az egymással majdnem egykorú erdélyi fejedelem, II. Rákóczi György és a dunántúli magyar főúr, Nádasdy III. Ferenc kapcsolatfelvételük idején pályafutásuk elején álltak. Mindketten merész, nagyravágyó terveket dédelgettek a jövőt illetően és mindketten tragikus véget értek. Személyesen — eddigi ismereteim szerint — sohasem találkoztak egymással, csak követek és levelek útján érintkeztek, ami azonban a korban egyáltalán nem számított egyedi esetnek. Kapcsolatuk az 1650-es évek második felében vált intenzívebbé. E párhuzamok ellenére az erdélyi fejedelem és az országbíró kapcsolatát — ahogy remélhetőleg jelen tanulmány is bizonyítja — nem lehet az adott korszak bel- és külpolitikai, valamint a Magyar Királyság korabeli hatalmi-társadalmi viszonyaiból kiemelve vizsgálni. A fejedelem és a magyar nagyurak kapcsolatát ugyanígy nem lehet leszűkíteni a fejedelemmel és politikájával szimpatizáns, illetve a vele szembenálló felek viszonyára. Rákóczi sem kötelezte el magát egyik féllel szemben sem, és bizony váratlan lépéseivel vagy éppen életének saját maga számára is kiszámíthatatlan fordulópontjaival többször okozott fejtörést a magyar főuraknak. Az erdélyi fejedelemhez való viszony alakulása — mint a fentiekben számos példán láthattuk — az egyes királysági főurak és főméltóságok közötti kapcsolatok alakításában sem volt ekkor döntően meghatározó faktor, azokat inkább a királyságbeli belpolitikai csatározások, személyes ambícióik, illetve ellentéteik irányították. A főurak és a vezető főpapok közötti kapcsolatok alakulását állandó mozgás jellemezte, időszakos együttműködésük gyakran nagyon 125 Nádasdy Ferenc levelei Bálintffy Jánosnak, 1660. jan. 11. Seibersdorf és 1660. márc. 16. Keresztúr. MOL E 185, Missiles 22. dob. fol. 27. és 29-30. 126 Nádasdy Ferenc levele Mednyánszky Jónásnak, 1660. ápr. 7. Seibersdorf. ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 309. Konv. C. fol. 37-38.
