Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Torna Katalin: Egy dunántúli nagyúr erdélyi kapcsolatai. Nádasdy III. Ferenc és II. Rákóczi György V/1161
NÁDASDY III. FERENC ÉS II. RÁKÓCZI GYÖRGY 1167 Közben Nádasdy helyzete is megingott a bécsi udvarban. Az országbíró 1656. június 26-i levelében kérte Mednyánszkyt, győzze meg a fejedelmet, hogy ne kételkedjen a szolgálataiban, ő igyekszik mindent megtenni, bár most távol van az udvartól. A továbbiakban az is kiderül, hogy Nádasdy nehezen jut hírekhez, mindenhol falakba ütközik. Az időleges kegyvesztés okát valószínűleg a nádor és az országbíró kiújult ellenségeskedésében kell keresni. A Mednyánszkyhoz írt levélből az is kiderül, hogy néhány nappal előtte, 1656. június 20. körül Lippay érsek is Bécsben tartózkodott Szelepchényi kancellárral. Tárgyalásaik során előkerülhetett a Nádasdy-Wesselényi ellentét is. A két főúr közötti ellenségeskedés elsimításában végül Nádasdy kezdeményezésére Johann Weikhard von Auersperg császári főudvarmesternek és a Titkos Tanács elnökének (1655-1657) kellett közbenjárnia. Auersperg kegyeit Wesselényi 1656 elején lovak küldésével próbálta megnyerni, így a hercegnek nem volt egyszerű igazságot szolgáltatni viszályukban. Elképzelhető, hogy az udvar számára nagy terhet jelentő állandó rivalizálásuk miatt az országbíróra nagyon megharagudhattak Bécsben, és ez lehetett egyik oka az átmeneti kegyvesztettségnek. Nádasdy Batthyány Ádámhoz 1656. július 25-én írt levele értelmében egy időre azután kibékült a két főúr. A kibékülés azonban csak nagyon kényszeredett és rövid ideig tartó volt. 1656. szeptember 4-i levelében Wesselényi már arról panaszkodott Lippaynak, hogy az országbíró csúfos módon rágalmazta őt a király előtt az udvarban.29 Az ellenségeskedés ekkor ismét olyannyira felerősödött, hogy újból Auersperg hercegnek kellett közvetítenie, de pontot újbóli közbeavatkozása sem tett az ügy végére.3 0 A másik ok, amiért az országbírónak nézeteltérése támadt az udvarral, a törökökkel való hadakozás volt. Valószínűleg a törökkel való csatározások ügyében is tárgyalt Hans Christoph Puchheim tábornagy, az Udvari Haditanács alelnöke (1651-1657) Lippay érsekkel annak 1656. júniusi bécsi útja során. III. Ferdinánd 1656. május 18-i levelében Zrínyit intette a törökkel való határ menti hadakozásáért. 1656 júliusában Nádasdy is kapott hasonló levelet. Az ügyben a gróf kérte Batthyány Ádám dunántúli kerületi és Kanizsával szembeni végvidéki főkapitányt, hogy együtt írjanak fel a királynak, mivel nem nézhetik tétlenül a törökök fosztogatását.31 Néhány nap múlva Nádasdy személyesen ment fel Bécsbe a Haditanáccsal tárgyalni az ügyben, de kérte Batthyányt is, hogy írjon ő is érdekében. Nem tudni, mennyi szerepe volt a királyi intésnek abban, hogy 1656 nyarától intenzívebbé váltak a kapcsolatok Zrínyi Miklós horvát-szlavón bán és Nádasdy között. Az országbíró július végi bécsi útjáról hazatérve a Dunántúlon partikuláris gyűlés publikálását szorgalmazta Batthyány Ádám főkapitánynál, valamint a király prágai tartózkodása alatt a dunántúli urakat kívánta össze-29 Wesselényi Ferenc levele Lippay Györgynek, 1656. szept. 4. Szendrő és szept. 5. Szendrő. PL AS Acta radicalia Cl. X. Nr. 196. 28. cs. p. 88. 30 Szelepchényi György levele Lippay Györgynek, 1656. okt. 24. Bécs. Uo. 31 Az uralkodó intése Nádasdy Ferenchez, 1656. júl. 10. Bécs. MOL A 35, Magyar Kancelláriai Levéltár, Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Conceptus expeditionum (a továbbiakban A 35) 1656: Nr. 217.; Nádasdy levele ez ügyben Batthyány Ádámnak 1656. júl. 17. Seibersdorf. MOL P 1314, Missiles Nr. 32466.
