Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Torna Katalin: Egy dunántúli nagyúr erdélyi kapcsolatai. Nádasdy III. Ferenc és II. Rákóczi György V/1161
1164 TOMA KATALIN A fejedelem lengyelországi hadjáratának előkészítése (1655-1656) Nádasdy Ferenc 1655-ben írott levelei azt mutatják, hogy információi alapján reálisan mérte fel a svéd-lengyel háború diplomáciai hatásait.1 4 1655 júniusában indították a svédek Erdélybe Gotthard Welling svéd követet, akinek útját a bécsi udvar aggódva kísérte figyelemmel. Nádasdy minden bizonnyal a svéd követ céljairól kért információkat Mednyánszky Jónásnak július közepén írt levelében. Ezzel egy időben zajlott Rákóczi Györgynek a román fejedelemségek elleni hadjárata, valamint a fejedelem Angliába is követséget küldött, amiről Nádasdy szintén tájékoztatást kért a fejedelemtől.15 A kért tájékoztatás minden bizonnyal eljutott az országbíróhoz, aki biztosította Rákóczit, hogy bécsi kapcsolatain keresztül igyekszik eloszlatni mind a svéd követséggel, mind az angliai úttal kapcsolatos aggodalmakat a Hofburgh&n, ezzel is segítve azt, hogy Rákóczi diplomáciai lépéseit ne fogadja az udvar gyanúval, hiszen mindez nem jelent támadó lépéseket a Habsburgokkal szemben.1 6 Rákóczi azonban nem csak az üj országbíró közbenjárását kérte, Lippay György érsekhez is ugyanezzel a kéréssel fordulhatott, amit Nádasdynak egy, az érsekhez 1655. szeptember l-jén írott levele tanúsít.1 7 Az országbíró e levele más szempontból is nagyon fontos számunkra: tartalma ugyanis azt bizonyítja, hogy Nádasdy az erdélyi fejedelem érdekében tett lépéseit előzetesen mérlegelte. Biztos információkkal rendelkezett arról, hogy a svéd követjárás csak puhatolódzó tárgyalás volt, mely nem akart többet, mint a fejedelem semlegességét biztosítani, vagyis az adott viszonyok között a fejedelem nem számolhatott lengyelországi terveinek megvalósításához svéd támogatással. Az országbíró azzal is tisztában volt, hogy a svédek számára a Habsburg uralkodó semlegessége is szükséges, már csak ezért sem kötne szorosabb szövetséget az Erdélyi Fejedelemséggel. Végül 1655 őszére az is nyilvánvalóvá vált, hogy a lengyelekkel való hadakozás még nem dőlt el: a lengyel hadsereget nem sikerült a svéd csapatoknak megsemmisíteni, és megindult a svédekkel szembeni ellenállás megszervezése is. Amíg az erdélyi fejedelem az országbíróval való jó kapcsolatok ápolására törekedett, Rákóczi és Wesselényi Ferenc nádor ellentétei ugyanebben az időszakban igen kiéleződtek. A nádor 1655 őszén továbbra is támadta a fejedelmet, nem utolsósorban azért, mert Rákóczi mindent megtett, hogy Wesselényi leköszönjön a felső-magyarországi főkapitányi tisztből. Az ellentétek nyílt ellenségeskedéshez vezettek, amely során a fejedelmet augusztus legvégén Nádasdy is próbálta megnyugtatni. Tudatta vele, hogy Wesselényi 1656 áprilisáig mindenképpen marad főkapitány. Az országbíró kérte a fejedelmet, hogy a haza érdekében nyugod-14 Mindezekre vö. Kármán Gábor e számbeli írását. 15 Nádasdy levele Mednyánszky Jónáshoz, 1655. júl. 17. Szentjános. Mednyánszky Dénes: Nádasdy és Wesselényi levelezéseiből a XVII. század közepén. Történelmi Tár (1880) 209-233., itt 228-229. A levél eredetije: MOL P 497, 2. es. 1. tétel. fol. 7-8. 16 Nádasdy levele II. Rákóczi Györgyhöz, 1655. aug. 30. Seibersdorf. Szilágyi S.: II. Rákóczi György fejedelem összeköttetése i. m. 456. 17 Nádasdy Ferenc levele Lippay Györgynek, 1655. szept. 1. Seibersdorf. PL AS Acta radicalia Cl. X. Nr. 196. 1655.VII-IX. 25. es. fol. 78-80.
