Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1154 SZABÓ ANDRÁS PÉTER igen sok esetben a nemesi nacionalizmusnak is részét képezte a magyar nyelv kiemelt szerepe. Távolabbi korokra kitekintve mindkét nemzeteszme elemeinek, nyelvezetének és eszközeinek ki tudjuk mutatni újkori továbbélését. Bizonyos esetekben csak a szavak vándorolnak, mint az eszmék hüvelyei, de — ahogy a nemesi nacionalizmus példáján látjuk — olykor egy eszmerendszer teljes mítoszanyagát illesztik új keretbe. A „választott nép" képzet és a bibliai mítizáció 19. századi, szekularizált világképhez idomított jelenléte pedig a közösségi szerepek tartósságát mutatja. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy a fenti eszmék aktivitásában komoly szünetek is megfigyelhetők, és az is egyértelmű, hogy a kontinuitást sokszor csak a hagyományhoz való visszanyúlás gesztusa, a nemzetépítési szándék teremti meg. Ha azonban jól meggondoljuk, minden nagy ívű folytonosság látszólagos, a tradíciók felélesztésének sorozata alkotja, és a kontinuitás éppen abban az igényben mutatkozik meg, hogy a múlt eszméit és jelképeit használni kívánják. Esettanulmányunk tanúságai arra utalnak, hogy a klasszikus gellneri modernista elmélet erős cezúrája, és az az állítása, hogy a „polgári" nacionalizmus az eszméket teljesen kiszakítja eredeti összefüggésükből, a magyar történelem esetében nem igazolható. Az erdélyi/magyarországi példa éppen arra utal, hogy a modern nacionalizmusok azért különbözőek, mert eltérő helyi alapokra építenek. Az újkori mozgalmaknak a helyi hagyományokra való támaszkodása már csak azért is szükségszerű, mert máskülönben nem tudták volna célhoz juttatni politikai üzeneteiket.36 1 A nemesi nacionalizmus továbbélése és átalakulása végső soron illik Anthony D. Smith elméletébe, aki szerint a nemzetfejlődés kiindulópontja számos esetben egy kis társadalmi mélységű, ún. laterális etnikai közösség.362 Az angol kutató segédfogalma a (fiktív) vérséget erőteljesen hangsúlyozó magyar nemességre talán még kultúrantropológiai értelemben is alkalmazható. A felekezeti nemzeteszme, illetve a „választott nép" felfogás továbbélése pedig arra enged következtetni, hogy Smithnek a modern nacionalizmus zsidó-keresztény gyökereiről megalkotott téziseiben is sok igazság rejlik: a vallás által kialakított struktúrákat felhasználják a szekuláris nemzeteszmék is, és világi vallásként annak nagy érzelmi töltetét idézik fel.36 3 A modernista elmélet marxista és gellneri változatának közös tézise, hogy a gazdaság és a társadalom termeli ki a maga esszenciáját és célkitűzéseit tükröző eszméket. Mit kezdünk azonban az olyan forrásokkal, mint Comenius 1654-ben — sárospataki tartózkodása alatt — írott Gentis felicitasa,36 4 amely a 361 Vö. Smith, A. D.: Ethno-symbolism i. m. 31-32. 362 Smith, A. D. : Ethno-symbolism i. m. 53-55. Smith elméletében a „laterális/arisztokratikus etnikai közösség" kifejezés azonban általában a nyugat-európai nemzetfejlődésben nagy szerepet játszó, nyelvileg egynemű polgárságot jelöli és nem a nemességet. 363 Smith, A. D.\ Ethno-symbolism i. m. 76-77., 93.; Smith, A. D.: Chosen people i. m. 364 A Gentis félicitas néhány értelmezése: Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Gentis félicitas. Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum 21. (1985) 63-72. (itt 68-72.); Bitskey István: Válságkép és reformprogram Comenius tervezetében. In: Uő: Eszmék, művek, hagyományok. (Tanulmányok a magyar reneszánsz és barokk irodalomról). Debrecen 1996. (Csokonai Könyvtár 7.) 219-224.; Az alábbi rövid közlést nem tudtam megszerezni: Makkai László: Die ungarischen Quellen der Gentis Felicitas". Archivpro bádání o zivoté a díle
