Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1129 [Kiben kesereg a magyar nemzetnek romlásán s fogyásán), amelyet az irodalomtörténeti hagyomány közvetlenül a felkelés előttre datál, nem szerepel ugyan a kifejezés, de a későbbi eszme sok eleme igen. A keltezés azonban kizárólag tartalmi érveken nyugszik, és a vers lehet jóval későbbi is.229 Úgy tűnik tehát, hogy mint annyi más eszmének, a 17. századi nemesi nacionalizmusnak is a Bocskai-felkelés volt a bölcsője. Jelenleg azonban még nem tudjuk, hogy már ekkor is ott volt-e a szókapcsolat mögött a későbbi összetett tartalom. Annyi persze bizonyos, hogy az oszmánok elleni fegyveres küzdelem a kezdetekkor aligha foglalt el benne főhelyet. Az általunk indikátornak tekintett két szó végigkíséri azután az egész 17. századot. 1617-ben Bethlen Gábor fejedelem „igaz magyar"-ként jellemzi magát Pázmány Péternek írott levelében,23 0 Alvinczi Péter kassai lelkész 1629-ben éppen a nagy fejedelem halálhírére reagálva használja a kifejezést,23 1 feltűnik 1635-ben a Sáros vármegyei nemes, úszfalvi Usz István, 1644-ben pedig Lónyay Zsigmond egy levelében.23 2 A terminus alkalmazása az 1657 utáni erdélyi válságot követő évtizedekben is tisztán követhető, ám értelmezése akkor már világosan kettéválik a labanc-kuruc szembenállást követve.23 3 Jellemző, hogy 1682 júliusában Esterházy Pál az „igaz magyarság" alatt a török elleni harcot érti,23 4 II. Rákótamentumos urak Körösi Istvánnak az elhunyt fejedelem udvari familiárisának és portai követének. „tudjuk, hogy kegyelmed is igaz magyar, és hazájaszerető [...] tudván ő felségét hogy igaz magyar, és hazájaszerető ember volt, inkább mind meg-esküttek" Okmányok az 1608 és 1608. évek történetéhez. Kiad. Torma Károly. MTT 1. (1867) 89-162. (itt 93-94.) 229 AZ ante quem valójában 1627, mivel Tordai János 1627. évi zsoltárfordításában szerepel először a Rimay verséből átvett rímtoposz (nép, szép, kép, ép), amely később végigvonul a magyar versirodalmon. Imre M.: Querela i. m. 244. Itt köszönöm meg Acs Pálnak a kérdésben nyújtott felvilágosítását. 230 1617. dec. 17. Beszterce. Bethlen Gábor Pázmány Péternek. „Engemet kegyelmed igaz atyafiának tartson, mert ha veszi tőlem, én is igaz atyafiúi szeretettel akarok kegyelmednek kedveskedni, mint igaz magyar." Fraknói Vilmos: Pázmány Péter 1570-1637. Bp. 1886. 323. 231 1629. nov. 22. Kassa. Alvinczi Péter I. Rákóczi Györgynek. Bethlen halálhíre még nem teljesen bizonyos: „Nem lehetetlen ugyan, nagyságos uram, és ha megleend, az nagyságod admonitiója szerént kelletik minden igaz magyarnak magát viselni, melynek administratiója senkit ez földön annyira nem illet, mint nagyságodat." MOL E 190, 3. dob. Nr. 696. 232 1635. máj. 16. Uszfalva (Sáros vm). Usz István I. Rákóczi Györgynek, „bizonyára kegyelmes uram (igaz magyarságomra és nagyságodért való szeretetemre nézve) én valék az, az kit sem ígéret, sem félelem, sem nyársvonatásnak fenyegetése nem tud nagyságodtól elszakasztani." MOL E 190, 7. dob. Nr. 1454.; 1644. aug. 15. Kassa. Lónyay Zsigmond Esterházy Miklós nádornak. „Ez volna ugy tetszik Nagyságos Uram az igaz magyarság, és a hazának való jutalmas szolgálat: aki ezt nemcsak tovább való differentiákra, gyúlölségekre, és vérontásokra nem foveálná, hanem mennél hamarébb pro utriusque partis satisfactione complanálná." Lónyai Zsigmond levelei Eszterházy Miklós nádorhoz. Kiad. Merényi Lajos. Történelmi Tár 6. (1904) 498-534 (itt 532.) - Szúrópróba-szerű gyűjtésünk mintha arra utalna, hogy kezdetben inkább a protestánsok hivatkoztak az „igaz magyarságra", de túl kicsi és egyoldalú a mintavétel, és nem tudjuk, hogy a feltételezést egy átfogó vizsgálat is igazolná-e. 233 Pl. EMSzT VIII. 71. 234 1682. júl. 7. Kismarton. Esterházy Pál Bars vármegyének (nádori körlevél): „minémő kimondhatatlan s majd utolsó romlásra jutandó ínségben légyen szegény megnyomorodott hazánk, az sok fegyverkező, szabadság szénye alatt pusztétó hadak miatt, mely dolgokbúi ez hajdan fényes dicsőséges körösztény országnak (a ki régenten az több háta megett lévő országoknak is istápja s őrállója, sőt erős bástyája vala) végső veszedelmét s soha vissza nem térő szép szabadságának letapodását nyilván várhatjuk, járulván ehhez az természet szerint való ellenségnek ajánlott minden-
