Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Kecskés D. Gusztáv: Pénzgyűjtés és propaganda. Az ENSZ intézmények információs tevékenysége az 1956-os magyar menekültválság megoldása érdekében I/109
110 KECSKÉS D. GUSZTÁV ségvesztés 70%-kal meghaladta az 1956. évi természetes szaporulatot. Megváltozott a lakosság nemek szerinti összetétele: a távozók kétharmada ugyanis férfi volt, és a nőtöbblet elérte az 1949-es értéket. Érzékelhetően csökkent a fiatal generációk számaránya, mivel az országot elhagyók többségét ők adták. Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának (Office of the United Nations High Commissioner for Refugees, UNHCR) 1957. március 11-én közzétett statisztikáiból arról értesülhetünk, hogy az emigránsok közül 1957 márciusáig mintegy 173 ezren kerültek első fogadóhely gyanánt Ausztriába és 18.600-an Jugoszláviába.5 Már 1956 novemberétől megkezdődött e két országban összezsúfolódott emberek továbbszállítása, mivel ezeket az országokat a menekültek nagy többsége csak első állomásnak tekintette, és tovább kívánt menni. 1957. április 1-jéig az ENSZ menekültügyi hivatala által nyilvántartott 193.805 kivándorló közül 135.417 személyt (70%) már elszállítottak 29 különböző — 14 Európán kívüli — országba.6 1957. december végéig új hazájába érkezett az Ausztriában nyilvántartásba vett menekülők mintegy 90%-a. A legtöbben az Egyesült Államokban (35.026), Kanadában (24.525), Nagy-Britanniában (20.590), a Németországi Szövetségi Köztársaságban (14.270), Svájcban (11.962), Franciaországban (10.232) és Ausztráliában (9.423) telepedtek le.7 A magyar menekültválság megoldása a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás kiemelkedő projektje volt. Ezek az új menekültek sokkal jobb bánásmódban részesültek, mint a korábbi magyar elvándorlók vagy a többi korabeli európai emigráns. Néhány elszigetelt negatív példát leszámítva, az 1956-1957-es magyar menekülttömeg integrálása a nyugati társadalmakba nagyon eredményes akciónak tekinthető! Ennek összköltsége több mint 100 millió akkori, vagyis több mint 1 milliárd mai dollár, ami messze meghaladja az ENSZ Menekült Alapba (United Nations Refugee Fund, UNREF) a második világháború utáni menekültprobléma megoldására befizetett összeget.8 Pedig az 1950-es évek közepén még több mint 200 menekülttáborban mintegy 70 ezer „hard core" menekült volt Ausztriában, az NSZK-ban, Olaszországban és Görögországban az 1940-es évek vége óta.9 Az amerikai akadémia számításai szerint viszont egyedül a menekült magyar egyetemisták iskolai költségeire csak az USA-ban több mint 30 millió dollárt fordítottak.1 0 A magyar menekültügy megoldására kiadott pénzösszeg óriásinak tűnik az UNHCR későbbi költségvetéséhez képest is: a menekülteknek nyújtandó nemzetközi segélyezés folytatásával foglalkozó munka-5 NATO Archives (Brüsszel, a továbbiakban: NA): Note du président du Comité politique (signé A. Casardi), Rapport sur les réfugiés hongrois, C-M (57)65 (1957. ápr. 17.). Ez a tanulmány az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának 1957. március 11-én kiadott statisztikáira támaszkodik. 6 Nations Unies, Comité de l'UNREF, A/AC. 79/73 (1957. máj. 8.). 7 Report of the Intergovernmental Committee for European Migration on the Hungarian Refugee Situation (Ausztria, 1957. dec. 31.). USA Senate Report, n° 1815. 1958, idézi Puskás J.: Elvándorlások Magyarországról i. m. 249. 8 Gil Loescher: The UNHCR and the World Politics. A Perilous Path. Oxford-New York 2001. 87. 9 Uo. 89. Az egyes európai országok második világháború utáni menekülthelyzetének részletes áttekintéséhez 1. Louise W. Holborn (with the assistance of Philip and Rita Chartrand): Refugees: A Problem of Our Time. The Work of the United Nations High Commissioner for Refugees, 1951-1972. I-II. Metuchen 1975. I. 331-346. 10 Loescher, G.: The UNHCR and the World Politics i. m. 87.
