Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1116 SZABÓ ANDRÁS PÉTER Később, az Apafi-korban Erdély mint haza valóban a Cserei Mihály-féle elzárkózó transzilvanizmus keretévé válik, a kétféle lojalitás csak ekkor kerül szembe egymással. E változásnak mutatkoznak azonban már bizonyos jelei a válság éveiben is, például abban a tendenciózus beállításban, hogy a Rákóczi-család Patakra és Munkácsra hordatta ki az ország kincseit, vagy éppen a „törökösök" egy-egy magyarországiakra vonatkozó éles megjegyzésében.15 9 Kisszótárunk végére érve egyértelmű, hogy a politikai nyelvek közös szókészletének egyik jól azonosítható, a válság során is hangsúlyos összetevőjét a 17. század közepén is a krisztianizált cicerói „republikánus" hagyomány adta {discordialconcordia, bonum publicum/privatum commodurn, a köz alázatos szolgálata). Az államrezon beszédmódjának alig lehet nyomát felfedezni, amin aligha csodálkozhatunk, hiszen Európának ezen a felén a ratio status még hajlamos volt a hagyományos cicerói nyelvvel elfedni kilétét.160 Az erdélyi válság főszereplői bizonyosan nem voltak a szó politikaelméleti értelmében ártatlanok. Barcsay Ákos 1656. szeptember 6-án, a lengyelországi hadjárat tervéről adott censurájában így ír II. Rákóczi Györgynek: „ha kedve vagyon nagyságodnak hozzá, hogy olvasson, Machiavellust megolvashatja, mely az uramnál Kemény János uramnál vagyon, én kegyelmes /uram/ eléggé olvastam, míg nálam volt, de lelkem ismeretivel sok dolgokban nem egyezhetvén, az úr Kemény János uram gyönyörködvén benne, őkegyelméhez adtam, hogy többhöz többet tanulhasson."16 1 A későbbi, a levél fényében enyhén ironikus, fejleményekből kiderül, hogy mind Barcsay, mind Kemény jól megtanulták a leckét. Egyértelmű, hogy a legtöbb magyarországi főúr nem rendelkezett olyan kurrens olasz politikaelméleti műveltséggel, mint Zrínyi Miklós,16 2 de a leplezés (dissimulatio) és színlelés (simulatio) mindig párban járó gyakorlatát értették és alkalmazták.16 3 A II. Rákóczi Györgyöt ekkor teljes erejével támogató Nádasdy Ferenc országbíró a következőket írta 1658 júliusában az erdélyi válság kapcsán Homonnai Drugeth Györgynek: „Kerülje kegyelmed minden úttal az fejedelem felől való szólást, se ne tettesse, örüli szerencséjét, inkább indifferenter viselvén magát, és mintegy dissuadeálván, hogy az törökben kapott, erőtlen lévén. etc. [...] Kegyelmed igen dissimuláljon az emberekkel, és jusson 159 A beállítás egy későbbi forrásból, Rozsnyai Dávid Apafi-kori verséből, I. Rákóczi Györgyre vonatkoztatva: „Hol vagy pénzgyűjtéssel híres gazdag gazda?/ Ma is sír miattad sok szomszéd barázda./ Kihordád pénzünket Patakra s Munkácsra,/ Marada rólad ránk csak rongyunk galléra." Régi magyar költők tára XVII. sz./16. köt. Rozsnyai Dávid, Koháry István, Petrőczy Kata Szidónia és Kőszeghy Pál versei. Kiad. Komlovszki Tibor - Sárdi Margit. Bp. 2000. 13.: 562. jegyz.; a verssorozatról: S. Sárdi Margit: Történelem lírában. Rozsnyai Dávid fejedelemportréi. In: Tarnai Andor-emlékkönyv. Szerk. Kecskeméti Gábor. Bp. 1996. (História Litteraria 2.) 223-236. - Petrichevich ezt írja az 1659 szeptemberében tartott marosvásárhelyi diéta kapcsán: „Ez gyűlés alatt elprédálák az édes atyámtól maradott ménesemet a magyarországi tolvajhadak..." Petrityvity-Horváth Kozma önéletírása i. m. 63. 160 Bene S.: A történelmi kommunikációelmélet i. m. 292. 161 MHHD XXIII. 449. 162 Klaniczay Tibor: Zrínyi helye a 17. század politikai eszméinek világában. In: Uő: Pallas magyar ivadékai i. m. 153-211. Zrínyi francia államelméleti műveket is olvasott, de olasz fordításban. 163 Vö. Színlelés és rejtőzködés. A kora űjkori magyar politika szerepjátékai. Szerk. G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. Bp. 2010.
