Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1088 SZABÓ ANDRÁS PÉTER korként tekintett vissza, természetesen a napfényes múlt és árnyékba borult jelen szónoki szembeállításaira jellemző eszményítéssel - ahogy ez a Rákóczieposz bukolikus képeiből is érzékelhető: „Itt is mint régenten Izrael földében,/ Figefája alatt ki-ki szőlőjében/ Kedvére mulatott, semmi hír véletlen/ Nem bántotta, veszteg ült örökségében. Együgyű parasztok várván piros hajnalt,/ Hangos énekszóval szántották az oldalt,/ Nem kellett virrasztó, hogy őrizzen kőfalt,/ Mert nem leselkedett ellenség, s meg nem csalt."15 Ha az erdélyi válságról vagy a válság kapcsán akarunk írni, természetesen először időbeli határait kell megállapítanunk. Az 1657. évi lengyelországi hadjárat, mint a válság utólag kijelölt kezdete adott, de ha a krízis tudatosodásának kiindulópontját keressük, akkor alighanem Jerzy Sebastian Lubomirski lengyel koronamarsallnak a Bereg és Szatmár megyei (tehát királysági) Rákóczi birtokokon és Máramaros megyében 1657. június 12. és július 1. között folytatott bosszúhadjáratát kell megjelölnünk,16 amely regionális léptékéhez képest irracionális pánikot idézett elő a teljes erdélyi lakosságban.1 7 Jellemző, hogy a fiatal Bethlen Miklós és diáktársai a távoli betörés hírére elmenekültek a fejedelmi székhelyről, Gyulafehérvárról.1 8 A „boldog békeidők" pedig akkor zárulnak le végérvényesen, amikor Lengyelországban a visszavonuló II. Rákóczi György távozása után a Kemény Jánosra bízott erdélyi sereg 1657. július 31-án tatár fogságba esik.1 9 A válság évei alatt öt fejedelem váltotta egymást viharos körülmények között Erdélyben. A helyzet stabilizálódását csak Köprülü Ahmed 1663. évi magyarországi hadjárata hozta el: Apafi Mihály hosszú vonakodás után 1663. október 18-án megjelent az érsekújvári török táborban,2 0 és ezzel elérte, hogy a 15 Rákóczi eposz i. m. 2065-2072. sor. L. még Szalárdi János: Siralmas magyar krónikája. Kiad. Szakály Ferenc. Bp. 1980. 72-73.; „Szőlőd és figefád alatt kedvedre nyugodtál nagy békességben és csendességben." Medgyesi Pál: Ötödik jaj és siralom... Patak 1658. (RMK I 936.; RMNy Nr. 2794/2. Az Országos Széchényi Könyvtár [a továbbiakban OSzK] példányát használtam) 37. 16 A betörés pontos időtartamát a besztercei levéltárban fennmaradt levelek alapján Kiss András tárta fel: Kiss András: Adatok egy válság tüneteihez (1657. június-július). In: Uő: Más források -más értelmezések. Marosvásárhely 2003. 78-96. (itt 81., 92-93.) - A betörés ikonikus eseménye a munkácsi uradalomhoz tartozó gazdag mezőváros, Beregszász felgyújtása, és a református templomba bemenekült nép lemészárlása volt, amelyeket drámai képekkel ecsetelt Medgyesi Pál 1657. június 24-én a sárospataki templomban tartott prédikációjában. Medgyesi Pál: Igaz magyar nép negyedik jajja és siralma, melyet az ő veszedelmére vérhedett dühös lengyelségnek 1657-diki esztendőben, Munkácsnál, a hatodik hónak vagy Iván havának 16-dik, 17-dik napjától fogva való kiütése, égetése és kegyetlen öldöklése hozott véletlenöl reá, s ejtett rajta. Patak 1657. (RMK I. 922.; RMNy Nr. 2729. A; OSzK példányát használtuk.) Beregszászi szerző tollából egy vers is fennmaradt a lengyel betörésről: „Igen szép siralmas ének" RM KT XVII/9. 387-388. 17 Az 1657-ben jelentkező megmagyarázhatatlan pánikról B. Szabó János írt tanulmányában: B. Szabó János: Erdély katasztrófája 1658-ban. A védelem összeomlásának politikai és pszichológiai okai. Aetas 21. (2006: 2-3. sz.) 204-218. (itt 212.) 18 Bethlen Miklós: Élete leírása magától. In: Kemény János és Bethlen Miklós művei. Kiad. V Windisch Éva. Bp. 1980. (Magyar Remekírók) 399-982. (itt 548.) 19 Kemény János a fogságba esés körülményeit utólag egy rövid, egyértelműen politikai célok által motivált írásműben is megörökítette: Kemény János: Ruina exercitus Transsylvanici. In: Kemény János és Bethlen Miklós i. m. 313-321. 20 I. és II. Apafi Mihály naplója az 1632-1694. évekről. Kiad. Tóth Ernő. Erdélyi Múzeum 17. (1900) 82-93., 143-155., 214-221., 270-281., 325-335. (itt 87-88.) Térkép a török fősereg vonulásá-
