Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
1080 KÁRMÁN GÁBOR gyengének mutatkozó vazallusával szembeni példa statuálását, hogy annak érdekében a következő években a Serenissima elleni aktív hadi cselekményeket is hajlandó volt ideiglenesen felfüggeszteni.10 8 A diplomáciai hadviselés harmadik hadszínterén, a Rzeczpospolita területén hadakozó hatalmak közötti kapcsolattartás terén azonban nehéz megtalálni a vezérfonalat az erdélyi fejedelem cselekedeteiben. Noha csapatainak elindítását közvetlenül a radnóti szerződés motiválta, és áprilistól kezdve megvalósult a szoros együttműködés is X. Károly Gusztávval, a svéd szövetség — úgy tűnik — mindig csak az egyik lehetőséget képviselte a II. Rákóczi György által mozgatott szálak között. Hadjáratának első szakaszában az erdélyi fejedelem minden erejével azon volt, hogy fenntartsa a látszatot, amely szerint a Lengyel-Litván Unió előkelőinek meghívására, a béke helyreállításának céljával érkezett az országba. Később sem kötelezte el magát teljesen a svéd királlyal kötött szövetsége mellett: erről tanúskodik a radnóti szerződés ratifikációjának elmaradása, és erre utalhattak a lengyel király számára ismert információk is, amelyekből arra következtetett, hogy a fejedelemtől nemsokára békeajánlat érkezik. Ugyanígy aligha véletlen, hogy míg X. Károly Gusztáv fontosnak tartotta kijelölni a leendő határt a kozákok által igényelt terület és a radnóti szerződésben neki jutott vajdaságok között, az erdélyi fejedelemnek semmilyen hasonló szándéka nem volt Sebesi Ferenc csihirini követségével.109 II. Rákóczi György fenn akarta tartani a lehetőséget arra, hogy a további fejlemények ismeretében bármikor változtasson szövetségi politikáján.11 0 Az persze érthető, ha a fejedelem abból indult ki, hogy ugyanazokra a problémákra, amelyek miatt X. Károly Gusztáv nem tudta tartóssá tenni — számára is váratlan — 1655. évi sikereit, ő sem találhatott pusztán katonai megoldást. A Rzeczpospolita katonai ellenőrzését hatalmas területe és az erődített helyek alacsony száma ugyanis igencsak megnehezítette, míg az erős öntudattal rendelkező rendek bármikor hatékony ellenállást tanúsíthattak egy olyan hódítóval szemben, aki nem kísérelte meg a tulajdonviszonyok gyökeres átrajzolását.11 1 Az erdélyi fejedelem ráadásul seregének hatalmas létszáma ellenére nem különösebben bízott annak ütőképességében: nem szívesen vállalt önálló akciókat, és amikor az utolsó svéd kontingens is távozott mellőle, teljesen 108 Az erdélyi konfliktus kitörésének hatásáról a krétai háborúra 1. Domagoj Madunic: Csengizáde Ali pasa és az Oszmán Birodalom határ menti elitje a krétai háború alatt (1645-1669). Korall 48. (2012) 90-120, itt 94-95. Rákóczi portai politikájáról 1. még részletesen B. Szabó János és Su iár Balázs tanulmányát ebben a számban. 109 X. Károly Gusztáv úgy tűnik, tisztában volt azzal, hogy Rákóczi nem akarja szóba hozni a tervezett határok kérdését, mert arra utasította Lilliecronát, hogy a kozák igényeknek megfelelő, Visztula melletti határt szavatoló assecuratiójárói csak Sebesi távollétében tárgyaljon, 1. Arhiv i. m. 241., vö. még Gebei S.: II. Rákóczi György külpolitikája i. m. 170. 110 Fennmaradt egy oklevél, amelyben biztosította a kozák hetmant, hogy amennyiben lengyel királlyá választják, megőrzi a kozákoknak korábban adott privilégiumokat (EÉKH II. 131-132.). Ez Hmelnyickijnek, aki azt kívánta, hogy „emlékezeti ne legyen az lengyel királyságnak" - nyilvánvalóan édeskevés volt (1. Sebesi csihirini memoriáléját, MHHD XXIII. 534.). A fejedelem és a hetman elképzeléseinek radikális különbségeiről 1. részletesen Gebei S.: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem i. m. 174-192. 111 L. pl. Robert I. Frost elemzését: The Northern Wars 1558-1721. Harlow 2000. 164-183.
