Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
1070 KÁRMÁN GÁBOR is került sor: a nádor ugyan július elején körlevélben hadi készültséget rendelt el, ez már nem a Rákóczival kapcsolatos aggodalmak, hanem a nyár másik nagy problémája, a lengyelek munkácsi betörésének következménye volt.7 3 Június közepén ugyanis Jerzy Lubomirski csapatai betörtek a Magyar Királyság területére és feldúlták Munkács környékét. A II. Rákóczi György lengyelországi pusztításainak megtorlására indított büntetőhadjárat azonban túllőtt a célon: az erdélyi fejedelem közvetlen családjának tulajdonában lévő magyarországi birtokokon kívül áldozatul estek Rákóczi László, Homonnai Drugeth György és Thököly István jószágai is.74 Magyarországon hatalmas felháborodás fogadta a dúlásról szóló híreket; a koronamarsall akciója politikailag valóban védhetetlen volt, hiszen bármennyire is a fejedelem megleckéztetése volt a célja, az uralkodójával szövetségben álló magyar király területeit támadta meg. A fejedelem anyja, a magyarországi birtokain tartózkodó Lorántffy Zsuzsanna hivatalosan tiltakozott I. Lipótnál, aki biztosította arról, hogy írt János Kázmérnak a további hasonló esetek elkerülése végett.7 5 Ez az özvegy fejedelemasszonyt nem nyugtatta meg, toborzásba kezdett, ami viszont Wesselényi Ferenccel sodorta heves vitába. A nádor azt magyarázta igen kemény szavakkal Lorántffy Zsuzsannának, hogy az erdélyi fejedelem fenyegetőzései miatt van szükség a német hadak behozására, mivel „akinek megégeti száját a kása, szokta tartóját is fújni". Az özvegy fejedelemasszony ugyanekkor afeletti értetlenségének adott hangot, miképpen lehet a lengyelek elleni védelemre felfogadott „feles szolgákat" törvénytelen hadfogadásnak tartani.7 6 magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe 1600-1700. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum millenniumi könyvtára 4.) Bp. 2004. passim. 73 Wesselényi Ferenc levele a vármegyéknek (Trencsén, 1657. júl. 4.). MOL E 190, Nr. 7187. 74 Sőt, Kleihe még azt is tudni véli, hogy a felprédált birtokok némelyike Wesselényi tulajdonában volt, 1. jún. 24,/júl. 4-i jelentését. RA Germanica vol. 283. A munkácsi betörésről 1. Szalárdi J.: Siralmas magyar krónikája i. m. 357-368.; Enyedi István: II. Rákóczi György veszedelméről. In: Erdélyi történelmi adatok. IV Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár 1862. 219-316., itt 229-237.; Barcsay Ákos levele II. Rákóczi Györgynek (Torda, 1657. júl. 9.). EÉKH II. 421-422.; Kiss András: Adatok egy válság történetéhez (1657. június-július). Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv 11. (1995) 375-393.; Rákóczi László kárairól 1. Lippay Györgynek írott levelét (Nagysáros, 1657. jún. 21.). PL AS Act. Rad. Classis X Nr. 196. 1657. jan.-jún. p. 414., ill. Rákóczi László naplója i. m. 297. Ráadásul a lengyelek elvonulása után a helybéli protestáns lakosság a katolikusok ellen fordult, mert Lubomirski akcióját felekezeti alapon értelmezte, amin tulajdonképpen nem nagyon lehet csodálkozni, ha számításba vesszük, hogy Beregszászban a kálvinista templomban mészároltak le több száz embert, így a következő időszakból számos ellenük irányuló retorzióról hallunk, 1. pl. Somogyi Ferenc egri, illetve Pálfalvai János szepesi prépost levelét Lippay Györgynek (Lelesz, 1657. jún. 26., ill. Szepes, 1657. júl. 10. stb.). Uo. passim. 75 I. Lipót levele Lorántffy Zsuzsannának (Bécs, 1657. júl. 10.) MOL A 98, fol. 1188r. A levélírás tényéről Szelepchényi György is tudósította Mednyánszky Jónást (Bécs, 1657. júl. 10.). Szilágyi Sándor: Szelepcsényi György leveles tárczájából. Történelmi Tár (1892) 193-208., itt 200. 76 Wesselényi Ferenc levele Lorántffy Zsuzsannának (Murány, 1657. júl. 25.). MOL E 190, Nr. 7192., ill. az özvegy fejedelemasszony levele a nádornak (Sáros, 1657. aug. 15.). MOL E 199, Magyar Kincstári Levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Archívum familiae Wesselényi 5. cs. 88. Amennyiben Kleihe információi helyesek és a fejedelemasszony tényleg 1500 embert fogadott fel, levelében némileg bagatellizálta saját hadfogadásának méreteit, vö. a svéd követ 1657. aug. 6/16-i jelentésével. RA Germanica vol. 283. Az általa képviselt jogi értelmezést — amely szerint saját toborzása nem törvényellenes, ellentétben a német hadak behozásával — mindenesetre támogatta Zemplén és Abaúj vármegye is, 1. Baxa István levelét II. Rákóczi Györgynek (Sárospatak, 1657. aug. 14.). MOL E 190, Nr. 7196.
