Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Püski Levente: Képviselői jövedelmek a Horthy-korszakban I/79
KÉPVISELŐI JÖVEDELMEK A HORTHY-KORSZAKBAN 105 Az előzetes kalkuláció és a számviteli eredmények érdemi — 3-7% közötti — eltérése esetén a háttérben többféle tényező húzódott meg. Az illetménynövelések és csökkentések végrehajtására többnyire év közben került sor, ami természetesen felborította az előzetes kalkulációkat. A mondottakból következően az 1927 végi emelés jelentékeny túlkiadáshoz, az 1931 végén keresztülvitt csökkentés pedig megtakarításhoz vezetett. Ezen túlmenően egy esemény volt, ami visszatérően változásokat eredményezett. Abban a hónapban, amikor parlamenti választásokra került sor, a meg nem választott, valamint az újonnan bekerülő képviselők is megkapták járandóságukat, ami jelentékeny, előre nem kalkulálható plusz kiadásokat jelentett. Az 1931/32-es év adataiban azért nem mutatható ki, mert a későbbiekben végrehajtott takarékossági lépések elfedték azt. Az 1934/35-ös évben, valamint az 1938/39-es években viszont jól megfigyelhető a jelenség. Az utóbbi évre érdemes hangsúlyosabban kitérni. A pénzügyi helyzet ugyanis az évtized végétől alapvetően megváltozott, a kiadások rendszeresen és erőteljesen emelkedtek. A növekedést nem lehet pusztán azzal magyarázni, hogy az 1939-es parlamenti választások megtartása miatt — a szokásos módon — több tiszteletdíj kifizetésére került sor. Itt jóval nagyobb horderejű folyamatok egymást erősítő hatásáról beszélhetünk. A látványos költségnövekedés mögött mindenekelőtt az infláció felgyorsulása, illetve ehhez kapcsolódva a dologi és a személyi kiadások — illetményrendezések — húzódtak meg. Emellett a törvényhozók száma több lépcsőben és nagymértékben gyarapodott, mindenekelőtt azzal összefüggésben, hogy a visszacsatolt területek reprezentánsai is bekerültek a parlamentbe.10 2 A második kamara esetében az új országrészek képviseletének kérdését előbb államfői kinevezések útján oldották meg, 1940 végén az egyházak felsőházi képviseletét rendezték, 1942-ben pedig egy átfogó szervezeti reformra került sor, amely szinte minden területen növelte a tagok számát.10 3 A folyamat eredményeként a létszám az 1938. évi 238 főről 1943-ra 384 főre gyarapodott. Persze nem a felsőház, hanem a képviselőház jelentette az igazi költségnövekedést. Az 1938. évi XIX. tc. előírásai alapján az 1939-es választások után összeülő képviselőház padsoraiban immár nem 245-en hanem 260-an ültek. A visszakerült területekről 1938 és 1942 között, minden esetben — a törvényileg előírt kereten belül — a két Ház a miniszterelnök javaslata alapján képviselőket hívott be. Négy alkalommal összesen 125 személy behívására nyílott lehetőség, de mivel nem töltöttek be minden helyet, ez a metódus ténylegesen 109 fővel növelte a képviselők számát.10 4 A képviselőház a maga 369 törvényhozójával így is egy felettébb nagyméretű testületté vált. 102 A 1939. évi választásokhoz kapcsolódó kifizetések, valamint a visszacsatolt területekről érkező képviselők illetménye az 1938/39-es évtől emelték meg a képviselőház személyi költségeit, annyira, hogy az — hosszú idő után — túlszárnyalta az 1928/29-es évit. A felsőház esetében ezek a tényezők nem, illetve — az államfői kinevezés útján bekerültek révén — csak alig jelentkeztek. így a felsőház személyi költségeinél nem következett be látványos növekedés. 103 Részletesen. Püski Levente: Társadalmi érdekképviselet és konzervativizmus. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996. 27-28. 104 Mikó Imre: A magyar országgyűlés. Hitel, 1943/2. 753.
