Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049

AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT DIPLOMÁCIAI HÁTTERE 1053 A hadait megindító erdélyi fejedelem azonban nemcsak a saját és szövetségesei katonai erejében bízott, hanem abban is, hogy sikert arat ott, ahol X. Károly Gusztáv már 1656 elejére kudarcot vallott: elfogadható politikai megoldást tud kínálni a Rzeczpospolita válságára, és felsorakoztatja maga mellett a Lengyel-Litván Unió befolyásos személyiségeit. Biztató előjelnek tarthatta, hogy a kálvinista és sociniánus eliten kívül — akik hagyományosan támogatójukként tekintettek a Rákóczi-családra, ám egyre inkább jelentőségüket veszítették a Rzeczpospolita politikai életében — 1655-1656 során több katolikus lengyel főúr is megkereste az ajánlattal, hogy királyt csinál belőle. Sőt, Stanislaw Potocki koronahetman és Jerzy Lubomirski, a korona nagymarsallja mellett 1656 tavaszán magától János Kázmér királytól is érkezett olyan követ, aki a fejedelem támogatásáért cserébe szintén tett egy bizonytalan ajánlatot a lengyel királyi cím megadására.10

Nem véletlen, hogy Rákóczi György a hadainak megindítását hírül adó manifesztumban igyekezett minél semlegesebben fogalmazni — így nem a protestáns felekezetűek jogai, hanem általában a lelkiismereti szabadság védelméről beszélt —, és kizárólag a lengyelek meghívását emlegette, még csak nem is utalva arra a nem elhanyagolható tényre, hogy X. Károly Gusztáv szövetségeseként lépett a Rzeczpospolita földjére.1

1

Hasonlóképpen járt el a Wesselényi Ferenc nádorhoz írott levelében is, és követe Mednyánszky Jónás ugyanígy informálta Bécsben a Habsburg udvart képviselő Johann Weikhard von Auersperg herceget, a császári főudvarmester és a Titkos Tanács elnökét (1655-1657).12 A svéd szövetséget azonban még egy hónapig sem sikerült eltitkolni. Jerzy Lubomirski emberei elfogták Sternbach és Welling királyuknak küldött jelentését, és a koronahetman az összes érdekelt hatalmat azonnal értesítette a fejleményekről.13

Az erdélyi fejedelemnek pedig már a hadjárat első hónapjában szembesülnie kellett azzal, hogy a lengyel támogatással kapcsolatos várakozásai nem teljesülnek: a várt mágnások, Koniecpolski, Wisniowiecki, Sapieha és mások serege helyett csak egy egészen kis kontingens csatlakozott hozzá 346., vö. még Szilágyi S.: II. Rákóczi György i. m. 156-170.; Gebei S.: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem i. m. 166-173.; Uő: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében (1656-1657). Századok 134. (2000) 801-848., főként 820-835. 10

Gebei S.: II. Rákóczi György külpolitikája i. m. 99-102.; Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 316-318., 328-329., 337-338. 11

II. Rákóczi György manifesztuma (Kolozsmonostor, 1656. dec. 31.). EÉKH II. 129. A lengyelországi hadjárat legitimációjáról 1. Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban. Századok 140. (2006). 939-971., itt 949-954.; Uő: Erdélyi külpolitika i. m. 372-378. 12

II. Rákóczi György levele Wesselényi Ferencnek (Szinyérváralja, 1657. jan. 11.). MOL A 98, fol. 1145.; Protocollum Mednyánszky Jónás fogadásáról Auerspergnél (1657. jan. 31.): Erdélyi országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel. XI. 1649-1658. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1886. (a továbbiakban EOE XI.) 249.; Mednyánszky felterjesztése III. Ferdinándnak (dátum nélkül), melléklet Schweder Dietrich Kleihe X. Károly Gusztávnak írt jelentéséhez (Bécs, 1657. jan. 21/31.): RA Germanica vol. 283. L. még II. Rákóczi György instrukcióját Mednyánszkynak (Szamosújvár, 1657. jan. 6.). Monvmenta Hungarica az-az Magyar emlékezetes Írások. Szerk. Rumy Károly György. Pest 18172. I. köt. 263-267. 13

A magyar nádor is innen értesült róla, 1. Wesselényi Ferenc levelét III. Ferdinándnak (Murány, 1657. jan. 6.). MOL A 21, Magyar Kancelláriai Levéltár, Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Litterae palatinorum 2. cs. Nr. 542.