Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Kármán Gábor: II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjáratának diplomáciai háttere V/1049
AZ 1657. ÉVI LENGYELORSZÁGI HADJÁRAT DIPLOMÁCIAI HÁTTERE 1051 kapcsolatos próbálkozásai során a tárgyalópartnerek persze az idők során változtak, ám a fejedelem számára úgy tűnhetett, hogy ennyire kedvező helyzet még sohasem állt fenn. A megelőző esztendőkben ugyanis nemcsak Moldva és Havasalföld vajdáit sikerült lekötelezettjeivé tennie, adófizetést és katonai segítség ígéretét csikarva ki tőlük, de 1656 szeptemberében a kozák hetmannal, Bohdan Hmelnyickijjel folytatott, fordulatokban gazdag egyezkedései is sikerrel zárultak, és így védelmi szövetség köttetett a két politikai tényező között.5 A fejedelem által vezetett intervenciós sereg is jól tükrözte szövetségi rendszerének összetettségét: a 18.000 lovas és 5000 gyalog mellett, akik Erdélyből jöttek, 6000 katona a két vajdaságból érkezett, majd februárban 20.000 kozák is csatlakozott hozzá.6 Az erdélyi fejedelem azonban aligha indult volna el seregeivel, ha a kelet-európai szövetségesek mellett 1656 végén nem sikerül a korszak egyik nagyhatalmával, a Svéd Királysággal is igen kedvező szerződést kötnie. Korábbi szórványos kezdeményezések után II. Rákóczi György 1655-ben kezdte újra aktívan keresni a kapcsolatot X. Károly Gusztávval, amikor szembesült a svéd királynak a Rzeczpospolita ellen indított hadjáratában elért hihetetlen sikereivel. A Moszkva elleni, már egy éve komoly veszteségekkel folyó háború, illetve saját belső feszültségei által meggyengített Lengyel-Litván Unió a svéd király csapatainak megérkeztekor villámgyorsan omlott össze: a hadicselekmények 1655 júliusában indultak és október végére már X. Károly Gusztáv hatalma alatt volt Varsó és Krakkó is, a litván mágnások egy jelentős csoportja deklarálta, hogy a svéd királyt fogadja el uralkodójának, János Kázmér lengyel király (1648-1668) pedig elhagyta az országot és Sziléziában keresett menedéket.7 Nem csoda, ha 5 Mindezekről 1. részletesen Gebei S.: II. Rákóczi György külpolitikája i. m. 16-147.; Kármán Gábor: Erdélyi külpolitika a vesztfáliai béke után. Bp. 2011. 6 A számok a Rákóczi melletti svéd követ, Heinrich Coelestinus von Sternbach X. Károly Gusztávnak küldött leveléből származnak (Jaroslaw és Przemysl között, 1657. febr. 12/22.). EÉKH II. 272. Elképzelhető, hogy a sereg a későbbiekben újabb kontingensekkel egészült ki, mert a háború későbbi szakaszából származó tudósítások közül több magasabb, akár 60.000 körüli összlétszámról tud. Ennyit saccolt például Szelepchényi György III. Ferdinándnak írott jelentésében (Przeworsk melletti tábor, 1657. márc. 5.). Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban MOL); Magyar Kancelláriai Levéltár, A 98, Transylvanica fol. 1165r. Az anhalti hercegnek tulajdonított, de igazából Erik Dahlberg által írt relatio 24.000 magyarról és 35.000 kozákról tud (RA Militära ämnessamlingar M 1295 fol. 4v.; a szerzőségről 1. Arne Stade: Erik Dahlberg och Carl X Gustafs krighistoria. [Acta Universitatis Stockholmiensis. Stockholm Studies in History 12,/Carl X Gustaf-studier 3.] Stockholm 1967. 215.). 60.000 emberről tud a X. Károly Gusztáv tetteinek krónikáját megíró Samuel Pufendorf és a király mellett tartózkodó francia diplomata, Hugues de Terlon is; utóbbi megemlíti, hogy ebbe nem számolta bele a tüzérség és a hadtáp fenntartására szolgáló tömeget: Samuel von Pufendorf: De rebus a Carolo Gustavo [...] gestis commentariorum libri Septem. Nürnberg 1696. 257. (IV 14.]; Mémoires du chevalier de Terlon. Pour rendre compte au Roy, de ses Négociations, depuis l'année 1656. jusqu'en 1661. Tome premier. Paris 1681. 49-50. Végül a svéd szolgálatban álló tiszt, Patrick Gordon áprilisban az erdélyi sereg létszámát így jegyezte fel: 12-15.000 fős lovasság, 5000 fős moldvai gyalogság, 5000 fős vegyes csapat és szolgák, 2000 fős tüzérség, 800 főnyi udvari katona és 6000 kozák (feltehetően utóbbiakból nem látta a teljes kontingenst). Tagebuch des Generalen Patrick Gordon während seiner Kriegdienste unter den Schweden und Polen vom Jahre 1655 bis 1661, und seines Aufenthaltes in Rußland vom Jahre 1661 bis 1699. I. Bd. Veröff. M. A. Obolenski - M. C. Posselt. Moskau 1849. 136. 7 Jan Wimmer: Polens krig med Sverige 1655-1660 - en operativ översikt. In: Arne Stade -Jan Wimmer: Polens krig med Sverige 1655-1660. Krigshistoriska studier. (Carl X Gustaf-studier 5.)
