Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017
1034 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS Habár az a törekvés, hogy az erdélyiek lekötelezettjei kerüljenek a szomszédos szandzsákok vagy beglerbégségek élére, korántsem ért mindig célt, a viszonylag hosszú ideig hivatalban lévő erdélyi uralkodók befolyásának jelentősége egyre nőhetett az oszmán hatalmi hierarchián belül, ahol viszont — az állásvásárlás meghonosodásának köszönhetően — jócskán megrövidült az egyes posztokon eltölthető hivatali idő hossza. A 16. század végére gyökeresen át is alakult a birodalom belső hatalmi hierarchiája, s az erdélyi diplomácia számára ennek egyik igen jól érzékelhető jele éppen az volt, hogy az addig a főként a helyi elit által birtokolt tartományi posztokra egyre gyakrabban érkeztek olyan újonnan kinevezettek a birodalmi központból, akiknek már nem voltak helyi kötődései.39 Az erdélyiek azonban még a 17. században is képesek voltak befolyásolni egyes török hódoltsági posztok sorsát. Amikor 1632-ben I. Rákóczi György diplomatái azért lobbiztak a Portán, hogy a szomszédos temesvári beglerbég, Murád pasa elnyerhesse a boszniai vilajet kormányzóságát, jól láthatóvá vált, milyen bonyolult „kirakós játék" folyik a Portán. Ebben azonban ekkor már ritkábban „osztottak lapot" a régi helyi potentátoknak: „Az boszniai passât [Murádot] micsoda kedves emberének mondják az hatalmas császárnak, az tisztit az jancsár agának [Hattát Haszannakl adá s az boszniai passât akarta Abaza [Mehmedl helyében hozni [a szilisztrai/özüi vilajetbe], de mivel Abazának helyben kelle maradni, mazulságban vagyon; csak követ uraim megindulások előtt adá az urumeli [ruméliai] beglerbékséget egy kedves dovancsi [dogandzsi] passájának, főmadarász mesterének, most annak az tisztit adá Husszain vezér passának, s annak az dovancsi pasásnak adták volt az temesvári passaságot. [...] az vezér mondotta: bátor hatalmas császár, de az erdélyi király Murád passa melett azon könyörög, hogy az boszniai passaságot add vissza neki; s Erdély és a porta i. m. 46., 52., Veress E.: Documente i. m. 3. k. 195., Dávid G.: A magyarországi török archontológiai kutatások i. m. 116-117. Lehetséges, hogy ez a bég azonos azzal a Redzsebbel, aki már 1560-ban a temesvári beglerbég szolgálatában járt a Portán: Fodor P. - Dávid G: Az ország ügye i. m. 102., 104-106.; A névhasonlóság okán felmerül a gyanú, hogy ez a személy rokonságban állhatott az 1550-es évekből ismert, renegáttá lett Kunovics Mihállyal, aki Kunovics Mehmedként a török forrásokban magas jövedelmű záimként, a magyar forrásokban pedig bégként tűnik fel a 16. század második felében - ezért elképzelhető, hogy Istvánffy egyszerűen összekeverte ezt a két renegát Kunovicsot. Báthori az 1575. évi pálülési csata után külön támogatta Kunovics Redzseb — akkor jenői bég — Ali nevű fiának ziámet adományozási, továbbá Hüszejn nevű „rokonának" javadalom emelési kérelmét is. Dávid G.\ A magyarországi török archontológiai kutatások i. m. 115., vö. Fodor P.: Kié legyen Pankota i. m. 72-73.; Fodor P.: Önkéntesek a 16. századi oszmán hadseregben. In: Uő: A s zultán és az aranyalma i. m. 276-277.) Ebben az időszakban egy harmadik „Kunowith", Kunovics Farkas futárként szolgálta a lengyel királyt. Veress E.: Báthory István király levélváltása i. m.78., 99.; Az 1577. november 11-i vadnai összecsapásban fogságba esett füleki alajbég, Haszan pedig „az ifjú Báthory Istvántól nagy somma pénzért megvéteték, de azt a másik Báthory István, ki csak azelőtteden lengyelországi királyságra vitetett vala, kit régen esmért és segítségét alázatosan kíváná, letévén váltságát, megszabadítá". Istvánffy M.: Magyarok dolgairól i. m. 3. k. 14. 39 Metin Kunt: The sultan's servants: the transformation of Ottoman provincial government, 1550-1650. New York 2001.; Fodor P.: Vállalkozásra kényszerítve i. m. 103-109., 302-311.; Az erdélyi követek is tudatában voltak az ilyesfajta egymásrautaltságnak. Hüszejn pasa és Bethlen Gábor kapcsolatáról írva: „ez szegény urunkhoz mikoron nagy szeretettel volt, magáért is volt, nem csak érettünk, mert akkor nem ez az kedves állapatja volt". Mikó Imre jelentése, 1634. szeptember 13. Beke-Barabás, 140.
