Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - B. Szabó János - Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (1. rész) V/1017

II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 1031 Az így születő „atyafiságok" közül némelyikből hosszútávon működő ér­dekkapcsolat lett, amennyiben a felek megőrizték fontos pozícióikat, mint a Báthoriak és Dzserráh Mehmed esetében. Ám a 17. században már jóval válto­zékonyabb idők jártak, és egyre nehezebb volt előre látni egy-egy ilyen kapcso­lat jövőjét. I. Rákóczi Györgynek például a Bethlent kinevező nagyvezér fia, IV Murád szultán egyik müteferrikája, Naszúhpasazáde Hüszejn vitte a megerősí­tő ahdnámét és a jelvényeket, akit a fejedelem ez alkalomból annak rendje és módja szerint atyjafiává is fogadott, ám később ezt a kapcsolatot elhanyagolta, amit Hüszejn nehezményezett, s ez biztosan nem tett jót a fejedelem ügyének, miután Hüszejn budai beglerbégként került vissza a hódoltságba 1635-ben.34 Egy igazán komoly hatalommal bíró, befolyásos portai pártfogó „kiesése" is drasztikusan tudott rontani a török hivatalviselők és az egyes vazallus álla­mok urainak pozícióin. I. Rákóczi György diplomatájaként a tapasztalt Sza­lánczy István is érzékelte, hogy Bethlen Gábor egykori pártfogóinak halála után kedvezőtlenebbé vált az erdélyiek számára a portai „klíma". Matei Basa­rab havasalföldi vajda szempontjából pedig az erdélyiek egyenesen drámai for­dulatként értékelték Ibrahim efendi, a rúznámedzsi halálát 1639 tavaszán. (Amit még ez év vége előtt követett az ekkor előnyösebb helyzetbe került mold­vai uralkodó, Vasile Lupu második támadása Havasalföld ellen.) 1644-ben Ke­mánkes Kara Musztafa nagyvezír bukása pedig együtt járt az általa pártfogolt Iszlám kaffai beglerbég kivégzésével, sőt a hozzájuk kötődő IV Mehmed Giráj krími kán leváltásával is.3 5 követnek (Báthori Miklós levele Hans Rueber kassai főkapitánynak, 1576. augusztus 3. EOE III. 110.). 1581-ben pedig 30000 dukátot tett ki a jelvényhozó ajándéka (Szántó István jezsuita jelentése: Monumenta Antiquae Hungáriáé II. 1580-1586. Ed. Ladislaus Lukács S. I. Roma 1976. 201.), ezek az óriási összegek erős fundamentumai lehettek az akkori szép „barátságnak". (A 17. században azonban a jelvényhozó kapudzsi basik már kénytelenek voltak beérni 1200-1600 tallérral. L. erről Bethlen Gá­bor levelét Borsos Tamásnak, 1627. július 7. Bethlen Gábor: Levelek. Bukarest 1980. 207.); Rákóczi György levele Rácz Istvánnak, 1642. július 18. Beke-Barabás, 594.; Szamosközy István feljegyzése szerint Bocskai fejedelem oldalára — Erdélyben[?] — egy Hadzsi Hüszejn nevű török küldött kötötte fel a szultán kardját, „ki így írja magát, hogy ő Erdélynek tihája, azaz protectora, gondviselője". Szamosközy István: Történeti maradványai 1542-1608. Kiad. Szilágyi Sándor. 4. k. Vegyes följegyzé­sek. Bp. 1880. 257. (vö. még Papp S.: Török-magyar tárgyalások i. m. 119-135.; valamint Papp Sán­dor: Bocskai István török politikája a felkelés előestéjén. Hadtörténelmi Közlemények 117. [2004: 4. sz.] 1198-1211.) A következő években egy Hadzsi Hüszejn nevű személy az Erdéllyel szomszédos gyulai szandzsák élén tűnik fel: Dávid Géza: A magyarországi török archontológiai kutatások lehető­ségei (Arad-gyulai szandzsákbégek). Történelmi Szemle 36. (1994: 1-2. sz.) 123. 34 Habár Rákóczi környezetében tudták róla, hogy befolyásos ember, ki „a császárral [értsd: a szultánnal] maga beszél és nem más által, és akkor a mikor akarja" (Szilágyi Sándor: I. Rákóczi György. Bp. 1893. 204.), később pedig még a budai beglerbégség megszerzését is megpróbálták a szá­mára (Szalánczi István jelentése, 1635. december 31. Beke-Barabás, 164., 168.), később állítólag mégis elhanyagolták vele a kapcsolattartást, s ezt Hüszejn „igen nehéz néven vötte nagyságodtul, hogy nagyságod hütös atyafiának fogadván és tartván, mégis főkövet uram által sem levelével, sem egyéb jó akartját nagyságod nem mutatta hozzá; igen panaszolkodott másoknak, hogy bárcsak leve­lét látta volna nagyságodnak". Sebesi Boldizsár jelentése, 1635. június 8. Beke-Barabás, 191. 35 „Az portán nincs semmi jóakarónk, semmi támaszunk, az régiek elholtanak, az mostani ba­sák alig tudják csak azt is, ki vagyunk." Az erdélyi hármastanács levele Báthori István lengyel király­hoz, 1584. december 14. Veress E.: Báthory István király levélváltása i. m. 206.; „Experiálja kegyel­med, hogy meghalt Gürcsi Memhet passa, Merta Húszain [valószínűleg Mere Hüszejn nagyvezír (1622, 1623)] passa s az többi, igen mostohákra jutottunk uram." Szalánczi István levele Tholdalghy

Next

/
Oldalképek
Tartalom