Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Cerman, Ivo: Habsburgischer Adel und Aufklärung. Bildungsverhalten des Wiener Hofadels im 18. Jahrhundert (Ism.: Szíjártó M. István) IV/1004

1005 TÖRTÉNETI IRODALOM pedagógia nem fenyegették a nemesi identitást, mert a kora újkorban a nemesi ethosz erkölcsi megalapozottságú volt: már Baldassare Castiglione udvari emberét sem az engedelmesség vezérelte, hanem a „keresztény-arisztotelészi erkölcs." Amikor pedig a vallási megalapozottságú morálfilozófia meggyőző ereje meggyengült, és vele együtt a nemesi etika is válságba jutott, a felvilágosodás etikája jelentette a megújulás lehetőségét. A monográfia második része a bécsi udvari nemesség életvilágát vázolja fel az udvari társadalom és a felvilágosult Bécs társadalmának bemutatásán keresztül a középkori frank fejedelmi udvartartásoktól indítva - noha nemesi oktatás-nevelés kérdéseihez a Hofstaat méltóságviselőinek feladatkörei, illetve az etikett részletei nem igazán visznek minket közelebb, és kérdéses, egyáltalán mi köze a bécsi nagypolgárság életmódjának vagy a Vormärz polgári hivatalnokainak a 18. századi nemesi ifjak neveltetéséhez. Jóllehet érdekes például a hivatalnok nemesek fegyelmezett időbeosztásáról olvasni, de így Ivo Cerman könyve első kétszáz oldalát a bevezetésnek szenteli, és a tárgyalásba még bele sem fog. Az érzékenység térhódítása kapcsán mindenesetre leszögezi, hogy ez mélyen átalakította az udvari kultúrát, és egyéni, személyes utakat nyitott meg a felvilágosodás felé. A könyv harmadik részben a szerző még felvázolja a nemesi oktatásügy intézményeinek fejlődését, megismerkedhetünk a házitanító feladataival, a Theresianummal (melynek úttörő szerepét Cerman kereken tagadja) és a Grand Tour vagy Kavalierstour, a lovagi körutazás intézményével, amely a Habsburg birodalom nemesi nevelési kánonjának mindvégig a részét alkotta; a háborús időszakok, a tiltások, illetve az engedélyeztetés kötelezettsége nem vetett véget ennek a szokásnak, csak megnehezítették az utazást. A több éves lovagi körút célpontját a német területek mellett Franciaország és Itália, néha Németalföld és egyre inkább Anglia jelentette. 1720 után „korai felvilágosult" változatában a Habsburg birodalomban el nem érhető modern jogi tanulmányok elvégzésével párosították az utazást, majd az 1760-as évektől a kultúra szentimentális fordulatának hatására az érzékenység jellemezte a lovagi körutazást is: az arisztokraták újfajta viszonya önmagukhoz és a természethez. Ivo Cerman meggyőzően fejti ki, hogy csak a korábbi nevelési formák, a házi nevelés és a Kavalierstour alábecsüléséből és nem ismeretéből következik a szakirodalom azon elterjedt álláspontja, amely az 1740. évnél megvon egy cezúrát, és az oktatásban tapasztalható állami szerepvállalásra összpontosítva azt állítja: a Theresianum és más lovagi akadémiák megalapítása áttörést hozott, amennyiben haladó nevelési modellt állított az elmaradott arisztokrata családok elé. Cerman szerint téves az az álláspont, amely a házitanítást a maradi nemesség káros szokásaként ábrázolja, pedig a kor pedagógiája (Locke, Rousseau és mások) a házi nevelést részesítette előnyben az iskolaival szemben, és még az 1774. évi oktatási reform is ezt tekintette a normális oktatási formának: csak annak kellett nyilvános iskolába mennie, akinek szülei nem tudtak képesítéssel rendelkező házitanárt biztosítani. A szerző kiválóan mutatja be az oktatásban a 17. század végétől meginduló átalakulást, amelyet először Halle, Jena, az Odera menti Frankfurt és Göttingen egyetemén vezetnek be: a természetjogra épülő jogtudomány vezető szerepének kialakulását, a politikai és gazdasági tudományok — a kameralisztika, a statisztika, illetve államtudomány (Polizeiwissenschaft) és az agrártudomány —, valamint a természettudományok és mechanikus „művészetek" (matematika, kísérleti fizika, mechanika, hidraulika) megjelenését. A Habsburg Monarchiában a jogi oktatás reformjának mintájául a leideni és lipcsei egyetem jogi képzése szolgált. 1753-ban minden egyetemén bevezették a természetjogi képzést. Ennek ellenére Cerman szerint itt a jogi okatás mindvégig konzervatív maradt, ami ahhoz vezetett, hogy az arisztokrácia jogi tanulmányok végzése céljából gyermekeit külföldi egyetemekre küldte. A Habsburg nemesség és a felvilágosodás negyedik része végül három arisztokrata család három generációját vizsgálja a gyermeknevelés szempontjából. Cerman szerint ugyanis a családtörténet lehet arra képes, hogy egyesítse a kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok előnyeit. Az udvarban csak 1749 után megjelenő cseh Chotek család reprezentálja a felemelkedő famíliákat, a Dietrichsteinek a régi arisztokráciát, míg a Windischgrátz család az udvarból visszahúzódó arisztokráciát. Először megismerkedhetünk a három család történetével, majd a 18. század elején született első és a rá következő két nemzedék tagjainak neveltetését ismerhetjük meg nagy részletességgel. A második generáció iskoláztatása már Mária Terézia korára esett, a harmadiké pedig a század végére, illetve a századforduló időszakára. A vizsgált családok férfi tagjai közül többen is a Habsburg birodalmat irányító legfelső elitbe kerültek be: Rudolph von Chotek gróf osztrák-cseh udvari kancellár lett, unokaöccse, Johann