Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Középkori mozaik. Az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola doktoranduszainak tanulmányai (Ism.: Veszprémy László) IV/993

994 TÖRTÉNETI IRODALOM Oswald Júlia írása, „A negyedik lateráni zsinat és Jacques de Vitry" címmel egy vérbeli egyetemes történeti munka. A pápa, III. Ince Lothario dei Conti di Segni néven nemcsak az egyik középkori bestseller, a De miseria conditionis humanae szerzője, hanem 1215-ben a késő antikvi­tás óta az első nagy középkori egyetemes zsinat összehívója is. A zsinat a Szentföld visszaszerzésé­re és az egyházi reformra koncentrált. Joggal tételezte fel kapcsolatot a két cél között: a morális megújulás kulcs a politikai sikerhez (miként ez manapság sincs másként). A rendelkezések többsé­ge a hit tisztaságának a védelmére vonatkozott, küzdelmet hirdettek a visszaélések ellen, hangsú­lyozták a prédikáció, a püspöki székek betöltéséhez a képzettség fontosságát. Ennek az időszaknak egyik legfontosabb dokumentuma Jacques de Vitry História Hierosolimatana abbreviata c. mun­kája (pontosabban annak második kötete, a História Occidentalis), aki akkoni püspökként 1218 és 1221 között a keresztes seregek közelében tartózkodott. Naményi Ildikó „Fordítási tevékenység a 13. századi kasztíliai udvarban" címmel X. Bölcs Alfonz (1252-82) mecenatúrájának fantasztikus tudományos eredményeit veszi számba. A korabe­li Európában Hispánia vált a görög-arab, héber, latin többnyelvűség következtében a késő-antik és keleti művek fő befogadójává és továbbadójává. Nem véletlen, hogy Petrus Venerabilis is toledói fordítókkal dolgoztatott a Korán latin fordításán. Sok hasznos információhoz juthatunk a fordítás gyakorlatát illetően, a javított újrakiadásokról, a nyersfordításokat követő átdolgozásokról, a hé­ber nyelv közvetítő szerepéről a latin felé. A tárgyalt művek különösen fontos részét jelentették a bolygóknak először újlatin nevet adó asztronómiai munkák, különösen a Tablas Alfonsies, amit azután később latinra is lefordítottak, s maradt a kézikönyv egészen Erasmus Reinhold 155 l-es, már a kopernikuszi eredményeket hasznosító könyvéig. Közvetett módon e kulturális pezsgés ve­zetett el a sevillai Studium generale 1254-es létrehozásához, illetve hosszabb távon a kasztíliai nyelv spanyol államnyelvvé válásához. A kötet két utolsó tanulmánya egy-egy különleges szakterület nagy anyagismerettel megírt, nyilván nagyobb munkából kiemelt fejezete. Rosta Szabolcs „A Kiskunsági Homokhátság középko­ri település és úthálózata" című dolgozata egy nagy tapasztalatú régész kiérlelt munkája, ami egy közel 10 ezer négyzetkilométeres területet vesz vizsgálat alá. Megállapítja, hogy Györffy György nagy történeti földrajzi munkája csak korlátozott eredményekkel járhatott, hiszen az adatok jó ré­sze későbbi, többször török defterekből származó. Ugyanakkor a terepbejárás (Kecel környékére vonatkozó eredmények), a katonai felmérések (különösen az elsőn még feltüntetett templomro­mokkal) használata georeferálással, a légi felvételek, a földrajzi névgyűjtés régészeti kutatások (Horváth Ferenc csengele -bogárháti ásatása, Pálóczi Horváth András, B. Sáros Edit eredményei) számtalan és meglepő új eredménnyel jártak: középkori települések tucatjait sikerült azonosítani. Nem utolsósorban a középkori úthálózat is pontosabban rekonstruálhatóvá vált, köztük a Szeren, Csongrádon és Alpáron átvezető Szeged-Szolnok királyi úté, amelyet már a névtelen krónikás, Anonymus is jól ismert. Streitman Krisztina „William Kemp and foolery" című angol nyelvű értekezése a Shakes­peare darabjainak komikus szerepeiben maradandót nyújtó híres angol színész kapcsán a „bolon­dok" középkori szerepét vizsgálja a társadalomban és színpadon egyaránt. Három kategóriájukat különbözteti meg: udvari bolondok, a népünnepségek bolondjai, valamint a színpadi bolondok. Tanulságos bevezetése a téma bibliai és teológiai értelmezéseibe, s kitekintése a klasszikus irodal­mi művekre, Erasmus „Balgaság dicséretére" és Sebastian Brant „Bolondok hajó"-jára. Különös hangsúlyt kapnak a népünnepek, a karácsony, újév, farsang, a nyári napforduló (Midsummernight), amikor a világ a „feje tetejére áll", s az uralmat átveszi a Lord/King of Mis­rule. A színészeknek, így Kempnek (tl603) is tipikus figurája a Lord of Misrule, Robin Hood, Green Man. Érthető is, hiszen a korabeli színházak világa rendkívül közel állt a népszerű szóra­koztatáshoz, az 1580-as éveket követő évtizedekben Londonban hetente 25 ezer ember szórako­zott. A bohóc és bolond alakja népszerű volt, különösen a hirtelen megnövekedett számú betelepü­lő tömeg körében, akik szívesen kacagott saját korábbi vidéki énjén. Az írás az angliai színházi cenzúra kezdeteinek bemutatásával zárul, ami egyúttal remek átvezetés modern korunkhoz is. A kötet sokat ígérően az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola tanulmányok­konferenciák sorozat első köteteként jelent meg. Reméljük, hogy valóban lesz folytatása. Veszprémy László

Next

/
Oldalképek
Tartalom