Századok – 2012
FIGYELŐ - Bereznay András: Egy atlaszról IV/981
988 FIGYELŐ sebb lett volna a keret menti falvak részterületeit is kitölteni - ha már. Nem hiba természetesen a csak erdélyi falvak színezése sem. Az azonban, hogy egyes helyeken így, máshol belátható ok nélkül úgy mutatja be adatait Binder, de az utóbbit önmagában is egészen következetlenül, egyszerűen zavarosság. Ez pedig — minthogy nem vezethető le a tartalom kívánalmaiból — a szerző önkényesen kusza nemtörődöm összevisszaságának érzetét, esetleg a befejezetlenség, kidolgozatlanság érzetét kelti a szemlélőben, aki ettől csak bizalmát vesztheti a munka egészének megbízhatósága és átgondoltsága tekintetében. Az eljárás az atlasz legalábbis érzésbeli leértékelésére, miközben másra nem, kiválóan alkalmas. Ez azért is kár, mert nem lett volna nehéz elkerülni. Összességében, a tizennégy történeti-statisztikai térkép közül a tartalom három esetben tölti ki — majdnem — a keretet, szintén három esetben folyik túl — hol eddig, hol addig — Erdélyen, és hét olyan eset van, amikor a szerző az adatok térképrevitelekor csak Erdély területére szorítkozott. (Egy további térkép adatai csak erdélyi vonatkozásúak.) Előfordul, hogy következetlen, illetve ellentmondásos, esetenként egyszerűen hibás az adatok térképrevitele is. Bihar megyében, Fericsétől keletre van például egy hegyvidéki terület, amelynek hovatartozását a szerző nem tudta megállapítani. Ezt az NW3-as szelvényen kérdőjellel jelezte. így érthető, hogy ez a népsűrűség térképein üresen maradt. Ami nem világos, az az, hogy, hogyan kaphatott egy mellette, tőle is keletre fekvő másik, az NW3-as szelvényen ugyanúgy bemutatott terület a népsűrűség térképein eltérő, gyér lakottságot mutató színezést? Bisztrának az Aranyostól délre eső részét tévesen választja el határral a többitől a szerző az SWl-es szeleten. Ebből született az a furcsa helyzet, hogy a terület román népességtől mentes — gyakorlatilag lakatlan — szigetként emelkedik ki a görög keleti és görög katolikus népességet 1910-ben bemutató térképek összevetéséből, miközben pedig a román lakosság arányáról 1850-ben számot adó térkép szerint az ott 90-100% volt. Mindez így egyben, képtelenség. Egyes falvaknak fő területüktől külön fekvő, mintegy külbirtokaik voltak, különösen hegyvidéki tájakon. Az ilyen falvakra vonatkozó statisztikai információ térképezésekor elfogadható az az eljárás, amely a falunak a rá vonatkozó adat értelmében adandó színt csak törzsterületére nézve jeleníti meg, vagyis a külön fekvő részeit minden színezés nélkül hagyja. Az sem hibás, ha ugyanazt a színt kapják a lakatlan tartozékok mint megfelelő törzsterületük. Helytelen azonban a két megközelítés keverése egy atlaszban. Csíkszentdomokos törzsterülete például úgy jelenik meg a görög katolikus népességet 1910-ben mutató térképen, mint ahol 250-500 közé esik e vallás hívőinek a száma. Keletebbre fekvő külterülete itt nem kapott hasonló színt: üresen maradt. A népsűrűséget mutató térképeken azonban e külterület színe — más külterületek helyzetéhez hasonlóan — megegyezik Csíkszentdomokos törzsterületének színével. A külterületek emellett helyenként zavarok, félreszínezések illetve -tájékoztatások forrásai. Csíkmadarason nem mutat Binder görög katolikus népességet, de Gyergyószentmiklóstól keletre fekvő két külterülete egyikén 5000-nél is többnek tűnik a görög katolikusok száma (nyilván mert a szomszédos Gyergyóbékás színe
