Századok – 2012

FIGYELŐ - Bereznay András: Egy atlaszról IV/981

986 FIGYELŐ vasó? Az 1860-67-es (illetve már Magyarország részeként -1876-os) helyzet sem kerül ilyen értelemben bemutatásra. Amennyiben mégis kerül, azt Binder érthetetlen okból, úgy rontotta el cím adásával („1862-es állapot"), mintha a bemutatott kép nem az egész időszakra vonatkozna. Az mindenképpen biztos, hogy a mű címében foglaltak szerint — 1733-1918 — ábrázolásra kerülő kor közigazgatási változásai bemutatásának egy ilyen jellegű — vagyis formailag a tudományos precizitás igényével föllépő — munkától mindenképpen elvárható teljessége, akár ezért, akár azért, de nem valósult meg. Ez ugyanakkor az elkészült négy közigazgatás történeti, a többi tematikus (történeti statisztikai) térképhez hasonlóan 1: 1,000 000-s méretarányú, községhatáros térképnek nem az egyetlen, vagy legsúlyosabb problémája. Több szempontból sem kielégítő rögtön az első, címe szerint Erdély 1733-1851 közötti közigazgatási beosztásának bemutatására hivatott térkép. Nem csak a már utalt 1786-90 közötti, teljesen eltérő közigazgatási képre nézve sugallja elfogadhatatlanul ábrázolása azt, hogy nem létezett — mivel erről nincs említés, a címben jelzett helyzetet az olvasó az egész korszakra nézve gondolhatja csak érvényesnek — de azt is hibásan állítja, hogy az ábrázolt állapot 1851-ig volt érvényben, hiszen már 1849 végétől, de 1850-ben mindenképpen egészen más beosztásra épülő katonai igazgatás lépett életbe. Az is elsikkad, hogy 1848 májusában a Részek megyéi és vidéke Magyarországhoz kerültek, majd júniusában egész Erdély Magyarország része lett. Ettől eltekintve is hibásan tekinti a térkép Erdély területét változatlannak a korszakon át. Nincs utalás arra, hogy Erdély keleti határa jelentős kiterjedésű havasi tájak (köztük a később Csíki Magánjavakként ismert részek) moldvai megszállásának fölszámolásáig, vagyis 1769 előtt különbözött a későbbitől, de azokról a nyugati határán történt változásokról is hallgat a térkép, amelyek Királydarócot, Alsó és Felső Szoport, Kegyét, Ilosvát, Mezőaranyost és Kapnikbányát érintették, miközben Nagybozinta, Zazár, Miszmogyorós, Hármaspatak, Magyarpatak és Bályok bemutatása egyszerűen hibás. Míg az öt előbbi a térképen ábrázolttal ellentétben Erdélyhez tartozott, az odatartozónak mutatott utóbbi nem volt Erdélyé. A viszonyok több mint egy évszázadon át változatlannak beállítása a belső vagyis közigazgatási határokra nézve sem volt mindig helytálló. Van ahol a szerzőt úgy látszik az vezette félre, hogy Osebeshely és Kudzsír helységek 1859-es(?) kiterjedését időben statikusnak képzelve azt a múltba messze visszavetítette, pedig, ha hinni lehet korabeli térképeknek, akkor azok a nagy, déli részeik, amelyeket az SW4-es szelvényen Binder királyi erdőbirtokokként föliratozott, nem Szászvárosszékhez, azaz a Szászföldhöz, hanem Hunyad megyéhez tartoztak. Emellett még a belső változások, illetve egyszerűen hibák Omlás, Szecsel, Bázna, Zsidve, Bolkács falvakat érintették, vagyis ezek bemutatásmódja kifogásolható. Téves a jelmagyarázatban olvasható közlés arról, hogy Fehér megyét 1733-ban válaszották szét Alsó-Fehér és Felső- Fehér megyére. Ez csak később, 1744-ben történt. Elhibázott a Határőrvidék bemutásanak módja is. A térkép helytelenül emeli ki egyes részeit, mintha közigazgatásilag különállóak volnának, miközben máshol a Határőrvidék létéről tudomást sem vesz. Valójában a Határőrvidék közigazgatási értelemben el nem különítve Erdély egész keleti