Századok – 2012

FIGYELŐ - Bereznay András: Egy atlaszról IV/981

982 FIGYELŐ különben szintén önálló, de legalább sorszámozott térképlapjai is sokkal inkább tették egészüket könyv-, illetve atlaszszerűbbé. Természetesen ennek nincs köze Binder munkájának tartalmi értékéhez, ahogyan az atlasz olyan más, gyakorinak nem mondható vonásainak sincs, hogy a térképek ceruzával (ecsettel?) kerültek kiszínezésre, ün. sablonok segítségével kézzel föliratozásra, majd az így elért eredmény fényképe sokszorosításra. Erre is van példa: Kari Hartmann tizenegy kötetes vallástörténeti atlasz sorozata. Mégis, mindennek alapján kétségtelenül elmondható, hogy a kiadvány, ha másban nem, megjelenésében, és még ha létező párhuzamok mellett is, de szembetűnően különös. Különös emellett az atlasz tartalmi összetétele, azok témaválasztásai. Az egész munkát minden síkon és megközelítésben körüllengi a következetlenség. Rögtön a cím sem utal azzal a világossággal a mű tartalmára, amivel lehetne. Erdély földrajzi-történelmi bemutatását ígéri egy adott korban, vagyis 1733- 1918 között, de történelminek mondható térképet alig tartalmaz, és — ami már más jellegű kérdés — azok sem megbízhatóak. Erre még visszatérek. Mindenképpen tiszteletreméltó a szerzőnek tárgya, illetve műve iránti kitapintható odaadása, a tény, hogy megalkotására hosszú éveket fordított. Eredmények értékelésekor azonban közömbös, hogy elérésükbe mennyi munkát fektettek. Arra amit Binder elért, ezért sem indokolatlan — sajnos — csak korlátozott részeredményként utalni. Az összesen 52 színes karton lap közül 34 földrajzi térkép, illetve azok mutatója. Ebből nem következik, hogy a további 18 történelmi térkép lenne. Közülük ez csak a négy közigazgatásiról mondható el a szó szokásos értelmében, a többit helyesebb, pontosabb történeti-statisztikainak nevezni. Bármennyire is igaz, hogy a történeti statisztika is része a történelem tárgyának, azért föltűnő, hogy egy magát történelminek mondó atlaszban a cím szerint tárgyalt kor egyetlen eseménye sem kerül bemutatásra. A más történelmi atlaszok szokásos megközelítéseitől való jelentős eltérést helyes, sőt szükséges lett volna a címben érzékelteni. „Geographischer und Historischer-Statistischer Atlas von Siebenbürgen (1733-1918)", sokkal jobban fejezte volna ki azt, hogy az olvasó tényleg mit várhat: az adott cím megtévesztő, mert az olvasó mást kap, mint amit joggal remél. A földrajzi lapok közül egy Erdély madártávlati képét nyújta. Tizenöt 1:250 000 méretarányú térképet tartalmazó szelvényen kerülnek bemutatásra a volt Nagyfejedelemségnek a Részeket is tartalmazó területén a nagyobb folyók, a községhatárok és bennük a települések kiterjedése és nevei. Az előző sorozatnak megfelelő méretárányú és kivágatú tizenhat szelvény (köztük egy erdélyi települést nem tartalmazó, nagyrészt moldvai területet ábrázolóval, amelynek elméleti megfelelője az előző sorozatnak nem része) e területek vízrajzát adja vissza az előző sorozaténál kimerítőbben, egyben szintvonalak közötti magasságok színezésével hegyrajzát kínálja. Itt is szerepelnek a már látott beépített területek nevükkel, valamint utak és — tekintettel csak a tárgyalt kor vége tájára történt kiépülésükre talán vitatható odatartozással — vasutak. Mindkét sorozat tartalmaz szélességi és hosszúsági köröket, az utóbbiakat, ma már igen szokatlanul, bizonyára a munka 19. századi térkép forrásainak tulajdoníthatóan, Ferrótól számítva és sajnos a vízrajzéval egyező színük miatt, helyenként zavaróan. A földrajzi lapok sorát két, az egyes szelvények Erdélyen belüli elhelyezkedésének áttekintését, egymáshoz