Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
1022 HORN ILDIKÓ nyolc évvel tanácsosi kinevezése után kapott, igaz, akkor már rögtön a kulcsfontosságú Bihar vármegye élére került.8 6 Elvben Lónyay Zsigmond is azok közé tartozott, akik egy partiumi vármegye, Kraszna éléről kerültek a testületbe.8 7 Pályafutása, megbízatásai alapján viszont sokkal inkább sorolnánk őt Bethlennek a hét vármegye ügyeinek intézésére létrehozott magyar tanácsába, mint a fejedelmibe. Trócsányi Zsolt szintén bizonytalan volt Lónyayval kapcsolatban, mert szerepeltette ugyan a tanácsosi névsorban, de éppen az ő példája alapján vetette fel a külön „magyar tanács" gondolatát.8 8 Mivel a tanácsosi címhez nem járult minden esetben főispánság vagy széki tisztség, így azt is meg kell vizsgálnunk, milyen egyéb feladatköröknek, tevékenységnek köszönhetően választott Bethlen valakit a testületbe. A tanácsurak tevékenysége és érdemei alapján a helyi kormányzati funkciók mellett még három további kategóriát tudunk megkülönböztetni. Ebből kettő speciális szakértelemhez kötődött: egyrészt Bethlen minden korszakában találunk a testületben tisztán vagy legalábbis döntően hivatalnoki pályán tevékenykedőket, másrészt kizárólagosan katonai feladatkört betöltőket. A hivatalnokok közé a pénzügyi szakértő Kákonyi Istvánt, a jogász Kassai Istvánt és Fráter Istvánt, valamint a két kancellárt, Péchi Simont és Kovacsóczy Istvánt sorolhatjuk. Utóbbi ugyan 1625-től székely széki, 1627-től főispáni tisztet is viselt, de akkor már évek óta kancellárként a tanácsban dolgozott, ahová a kancelláriai hierarchiában fokozatosan emelkedve jutott. Katonai téren, Bethlen hadjárataiban többen is kitűntek, mint például Rhédey, Petneházy, Kornis, Alia vagy a Kamuthy testvérek, de olyan tanácsúr, aki katonai tisztségen kívül más feladatkört nem viselt, mindössze kettő volt: Bornemisza János, a mezei hadak generálisa és Keresztessy Pál, aki éppen Bethlen trónra léptével volt kénytelen megválni korábbi Szörényi főispáni címétől, és lett helyette lippai kapitány. A szaktudással rendelkezők mellett külön (a harmadik) csoportba sorolhatjuk azokat a tanácsurakat, akiket — Kemény János szavaival élve — „nem az eszükért" hívtak a tanácsba.8 9 Ebbe a kategóriába tartoztak a magyarországi emigrációból politikai alkuval visszatérő, már többször említett katolikus főurak: Kendy István, Kornis Zsigmond, Szilvássy Boldizsár és Sarmasághy Zsigmond. Képességeik alapján egyébként is helyűk lehetett volna a testületben, mint ahogy korábban már (Kornist leszámítva) volt is. Politikai előéletük miatt 86 T. Orgona A.: A göncruszkai Kornisok i. m. 160. 87 Krasznai főispánságának kezdetét 1627-re tette Fallenbüchl Zoltán [Fallenbüchl Zoltán: Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. (Nemzeti Téka) Bp. 2002. 181.], de már 1623 augusztusában főispánként és tanácsúrként szerepelt. EOE VIII. 164. 88 Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 31. 89 Ezeket az elhíresült szavait Kemény a tőle tanácsot kérő rokonának, Zólyomi Dávidnak mondta, akit úgy próbáltak ellenfelei gyengíteni, hogy a mezei és udvari kapitányi tiszte helyett a tanácsba akarták bejuttatni. „Tégedet, uram, eszedért tanáccsá nem tesznek (az mint hogy szegénynek közönséges vala ugyan, de kiváltképpen való tanácsos elméje nem vala, az mi vala, annyéban serény, de változó, híg és állhatatlan elméje vala, hajlandó mint jóra, úgy rosszra is), hanem hogy abbéli kötelességed háló gyanánt lévén, minél hamarabb megejthessenek, és az mely tekéntet mostan van reád az vitézlő rendnek kezed alatt lételejért, abból is kifordíttatván, erőtelenbé tétetel. " Kemény János önéletírása. Szerk. V Windisch Eva. Bp. 1959. 201.
