Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1227 la, Bálás György) már „legfelsőbb kézjegyre méltatott" folyamodvány birtokában mondtak igent a miniszterek. Másrészről viszont a minisztertanács által rangemelésre felterjesztett személyek között mintegy tucatnyi olyat is találtunk, aki — pillanatnyilag még ismeretlen okból kifolyólag — végül nem kapott főnemesi címet az uralkodótól. A minisztertanácsi üléseken szóba került főnemesi rangemelések döntő többségét a miniszterelnök (45%) és a belügyminiszter (42%) referálta, majd mögöttük jóval elmaradva a király személye körüli miniszter (6%). A többiek csak olyanokat hoztak javaslatba, akik valamilyen módon kötődtek a saját illetékességi területükhöz. így a vallás- és közoktatásügyi miniszter Korányi Frigyes és Kétly Károly egyetemi tanárt, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumot igazgató Szalay Imrét, a földművelésügyi miniszter Bottlik István és Kazy József államtitkárt, Molnár Viktor miniszteri biztost, továbbá Kuffner Károlyt a mezőgazdaság terén szerzett érdemekért, a pénzügyminiszter Ullmann Adolfot, a Magyar Általános Hitelbank alelnök-vezérigazgatóját, az igazságügy-miniszter sárvári Eötvös József nyugalmazott hétszemélynököt, a honvédelmi miniszter Gromon Dezső nyugalmazott államtitkárt, a horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter pedig hét, horvát illetőségű egyént (Rubido-Zichy Radoszló, Pfeiffer Károly, Turkovic Milán és Péter, Adamovich Iván, Nikolic Vladimir, Nemecic József). Végül a király személye körüli miniszter terjesztette az ügyet az uralkodó elé, s ő biztosította (általában) a törvényben előírt miniszteri ellenjegyzést is, melyet beiktattak a Királyi Könyvekbe. A felterjesztés folyamatáról Orczy Béla báró miniszter (1879-1890) úgy nyilatkozott, hogy a „Címeknek, rendjeleknek, nemességnek és általában kitüntetéseknek adományozására vonatkozó legfelsőbb előterjesztések néha hosszabb időt vesznek igénybe, mert ha sok jön össze, nem akarom ő Felségét tömeges felterjesztésekkel fárasztani, tehát ezeket fokonként teszem. De néha szükséges ő Felségét a felterjesztés megtehetésére elébb szóval megkérni, ott hol a kitüntetés fokára nézve nehézségektől tartok; valamint megesik, hogy nekem is magán úton kell adatokat az illető személy eránt megszerezni, hogy ha ő Felsége ezekre nézve információt kíván, ezt megadhassam,"45 A Királyi Könyvek és a minisztertanácsi jegyzőkönyvek adatait elemezve átlagosan 62 nappal a minisztertanácsi tárgyalás után hagyta jóvá az uralkodó az adott rangemelést; a felterjesztések 10 százalékával hat napon belül végzett, 50 százalékukat pedig 23 napon belül jóváhagyta. A rangemelések mintegy nyolc százalékának elintézéséhez viszont több mint 100 napra volt szükség. Megjegyzendő, hogy néhány olyan esettel is találkoztunk, amikor a királyi elhatározás dátuma pár nappal megelőzte a minisztertanácsi tárgyalás időpontját (Máriássy János, Schwartzer Ottó, Müller lászló, valamint a IV Károly koronázása alkalmából főnemesi rangra emelt személyeknél). A rangemelések után illeték — „kincstári díj' — volt fizetendő: egyszerű nemesi cím esetén 1575 forint, báróságért 3150, grófi címért 6300, míg a hercegi rang után 12600 forint. Ha valaki egy alsóbb fokú nemesi rang átugrásával 45 Somogyi Eva: A király személye körüli minisztérium, 1867-1914. Levéltári Közlemények 72. (2001) 148.
