Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Soós László: Khuen-Héderváry Károly kormányalakítása és a politikai válság felszámolására tett kísérlete első lemondásáig III/603
612 SOÓS LÁSZLÓ nem adhatnak át kérvényeket a Házban, nyilvánvalólag csak az ülésteremre vonatkozik, nem pedig a parlamenti épület egyéb helyiségeire, hiszen nap-nap után jöttek és jönnek küldöttségek a miniszteri szobákba, melyek a parlamenti épületben vannak elhelyezve ... A küldöttségek fogadása tehát nem volt tüntetés az ellenzék által képviselt követelmények mellett... Helyzetem tehát koránt sem volt kellemes, bizonyos pontig bűnbakja voltam egy nem általam teremtett politikai bonyodalomnak."3 9 A házelnök nem térhetett ki a királyi felhatalmazással érkező Tisza István kérése elől, és június 18-án délelőtt hivatalában fogadta. Tekintettel arra, hogy Tisza legelszántabb ellenzői a volt nemzeti párti képviselők közül kerültek ki, akik továbbra is Apponyit tekintették vezérüknek, a házelnök „semlegesítése" nélkül reménytelen vállalkozásnak tűnt támogatásuk megszerzése. A rövid négyszemközti megbeszélésen Apponyi Albert visszaemlékezése szerint Tisza István a következő szavakkal kívánta őt az elnöki székből távozásra bírni: „ A te hivatásod nem az a küzdelem, melyben sebeket kell ejteni, te majd akkor lépsz előtérbe, amikor ismét e sebek gyógyításáról és az ellentétek kiegyenlítéséről lesz szó. Akkor lesz szükség a te intakt egyéniségedre."4 0 A hallottakból Apponyi azt a következtetést vonta le, hogy Tisza a házszabályokba ütköző, olyan erőszakos lépésekre készül, amihez ő nem lenne hajlandó hozzájárulni, ezért sikeres kormányalakítás esetén neki posztjáról távoznia kell. A részletek négyszemközti megvitatása nem folytatódott, mert csatlakozott hozzájuk Tallián Béla alelnök, majd rövidesen Hieronymi Károly és négyesben tanácskoztak több mint, egy órán át.4 1 Az összejövetel nem érte el célját, mert a házelnök csak azt ígérte meg, hogy nem fog akadályt gördíteni Tisza István kormányalakítása elé, de elvbarátaira semmiféle befolyást nem kívánt gyakorolni. Mivel Tallián Béla, és a későbbi találkozón Andrássy Gyula is Apponyi Alberttel vállalt szolidaritást, így Tisza István azon elképzelése, hogy kabinetjét a Szabadelvű Párt legjelentősebb erőinek támogatásával állítsa össze, kudarcot vallott. Este már — az ellenzék ujjongva, Apponyi hívei elégedetten — mindenki arról beszélt, hogy a kormányalakítási kísérlet megbukott.4 2 A politikai helyzet árnyaltabb értékelésére utal, hogy Tisza egyik képviselőtársa, név nélkül, így nyilatkozott az újságíróknak: „Hogy a Tisza-kormány nem alakulhatott meg, annak félig-meddig örülök. A most következő kormány föltétlenül rövid életű lesz. A Széli Kálmántól a pártban előidézett ellentétek, a tusakodások, a beteg parlamenti helyzet meg fogja őrölni még a legerősebb legényt is. Maradjon csak Tisza épen! Majd ha a liberalizmus igazán veszélyben lesz: elő fog teremni és meg 39 Gróf Apponyi Albert emlékiratai... i. m. II. kötet, 92. 40 Gróf Apponyi Albert emlékiratai... i. m. II. kötet 99. 41 Egyetértés, 1903. július 19. Értekezlet a Ház elnökénél. Hieronymi Károly Wekerle Sándor társaságában érkezett meg a képviselőházba, de Wekerle nem kívánt a megbeszélésen részt venni. 42 Herczeg Ferenc, mint a kormányzópárt tagja, Tisza kudarcáról így írt: „Tisza kifejtette a Szabadelvű Pártban, hogyan kívánja megszüntetni az obstrukciót, és attól, amit elmondott, úgy megijedtek a mamelukok, hogy szanaszét szaladtak, és nem akartak többet hallani sem az obstrukcióról, sem Tisza Istvánról. Tisza ugyanis azt a benyomást tette a pártra, hogy a krónikussá lett obstrukciót minden eszközzel, szükség esetén erőszakkal is ki fogja irtani." Herczeg Ferenc emlékezései. Bp. 1985. 380.
