Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Második közlemény) II/293
A JAGELLÓ-HABSBURG KAPCSOLATOK EGY FEJEZETE (1490-1492) 295 januári értesülés szerint 18 ezer katonát8 — is küld a római király franciák elleni háborújába. Ulászló környezete ezzel ellentétben ügyelt arra, hogy a béke legfontosabb cikkelyei Magyarországon ne kerüljenek nyilvánosságra. Nem tudjuk, milyen módon érték ezt el, de — mint látni fogjuk — forrásaink egységesen állítják, hogy a nemesség az 1492 eleji országgyűlésig nem ismerte a békeszerződés pontos tartalmát. Elsősorban persze a megállapodás Miksa örökösödésére vonatkozó cikkelyére kell gondolnunk, hiszen az ország lakossága a békekötést követő hadmozgásokból értesülhetett az ausztriai kivonulásról. A fent ismertetett pozsonyi adatok arra utaltak, hogy a béketárgyalásokat — szemben a békeszerződésben olvasható november 7-i dátummal, amellyel minden bizonnyal a békekötésről szóló szóbeli megállapodás, illetve a legfontosabb pontok elfogadásának az időpontját adták meg — november 14-én fejezték be, és úgy tűnik, hogy a követek neve alatt kibocsátott okmány aláírására további kilenc nappal később, 23-án került sor.9 A november 7. és 14. közötti egy hét a részletkérdések rendezésével telhetett el, emellett bizonyára olyan témák is felmerültek, amelyek közvetlenül nem kapcsolódtak a békekötés ügyéhez. Tudjuk például, hogy az egyik cseh követ, Benes Vajtmil Pozsonyban lépéseket tett annak érdekében, hogy egyik fia nyerje el a bécsi püspökséget, és a német fél nem is zárkózott el kérése teljesítése elől, jóllehet a püspökséget Miksa király 1490 őszén a hozzá csatlakozó Vitéz János veszprémi püspöknek ajánlotta fel.1 0 A tárgyalásokat követően, november 15-én a német küldöttség hajón visszatért Ausztriába. Hainburgig velük tartott a pozsonyi polgárok két követe is,1 1 akik talán a város osztrák területen maradt hadiszerei visszaszállításáról igyekeztek gondoskodni, ahogyan ezzel egy időben a város Pottendorfba is küldöncöt menesztett, hogy hazahozassák ágyúikat.1 2 A pozsonyi városi tanács gyors lépései kétségtelenül azt jelzik, hogy a magyar hadvezetés minél gyorsabban ki akarta vonni Ausztriából a magyar haderőt. A sietséget természetesen nem a pozsonyi megállapodásban rögzített határidő indokolta, hanem az, hogy az örökös tartományokban állomásozó zsoldossereget sürgősen Kassa alá akarták vezényelni, hogy Szapolyai István főkapitány végre a lengyel seregek fölé kerekedhessen. A kivonulás előfeltétele az volt, hogy a javarészt cseh nemzetiségű zsoldosok hajlandónak mutatkozzanak a várak elhagyására. A magyar-cseh delegáció rögtön a békekötés után Ausztriába küldte Benes Vajtmilt,1 3 akinek a feladata éppen a parancsnokok meggyőzése és a csapatösszevonások előkészítése lehetett. Bár a zsol-8 G. Trotti milánói ügyvivő a ferrarai hercegnek, 1492. jan. 7. Vigevano: MTAK Kézirattár, MS 4999., Modenái kivonatok, időrendi sorozat (regeszta). 9 Első közi. 363-364. 10 Sonnevend Gergely. Ifjabb Vitéz János veszprémi püspök. In: Veszprém Reneszánsza 2008. Szerk. Kilián László, Rainer Pál. Veszprém 2008. 131-132. 11 Pozsony város számadáskönyvei (Kammerrechnungen) 50. - Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 277 106. (a továbbiakban: PSz.) 58. (1491. nov. 18.), 81. (nov. 15.), 82. (nov. 16.). 12 1491. nov. 14.: PSz 199. 13 Útjáról a következő, nov. 26-i bejegyzés árulkodik: „Item hern Benusch Weitmullner habn mein hern ain Erung getan ... als er under herab von Hainburg komen was und Rosntaler und Andre Holczer bei Im warn in des Rostha Walasch haws" - PSz 72.
