Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
956 PAPP SÁNDOR A dátumban szereplő júliust ugyanis a muszlim időszámítás zilhiddzse hónapjával kell azonosítanunk.16 5 A követutasítás bevezetője arra utal, mintha ténylegesen a cseh és a magyar rendek, pontosabban Bethlen Gábor és Pfalzi Frigyes közös követsége számára készült volna. Alaposabb szövegkritikai vizsgálat azonban egyértelműsíti, hogy lényegében csak Magyarországot érinti a szöveg. Ismét olvashatunk arról a fentiekben már elemzett, Bethlen-féle interpretációról, hogy a magyarok koronája független a némettől, és II. Ferdinánd felmenői német-római császárként nem is köthetnének békét a törökökkel, hiszen azoknak „azon kell megesküdni, hogy mindaddig, míg a lélek ki nem megy belőle a Mahomed vallása ellen halálosan hadakozik, mint annak legnagyobb ellensége." Hangsúlyozza továbbá a szöveg, hogy II. Rudolf és II. Mátyás is csak azért tartotta be a zsitvatoroki békét, mert a magyarok erre rákényszerítették. II. Ferdinánd pedig nem Magyarország közmegegyezéséből, hanem csak két bálványimádó, vagyis katolikus pap akaratából lett magyar király (ami persze ily módon egyáltalán nem felelt meg a valóságnak). Most azonban Magyarország, Cseh- és Morvaország, Szilézia, Lausitz, Alsó- és Felső-Ausztria elszakadt Ferdinándtól, és örökös békét akar kötni a szultánnal. A Habsburg-udvar arra kényszerítené őket, hogy támadják meg a törököket és segítsenek a lengyeleknek, amitől ők idegenkednek. A követek közös óhaja, hogy a Porta Magyarországgal és a konföderátus országokkal örökös békét kössön. A magyar királyság legitimációjának a kérdése az eddigiekhez képest is nagyobb jelentőséggel bírt, hiszen Cesare Gallo, aki mint török tolmács már alaposan kivette részét az 1606. évi és az azt követő Habsburg-oszmán diplomáciai lépésekben, II. Ferdinánd nevében ekkor Konstantinápolyba érkezett. A szövetségesek mindent megtettek annak érdekében, hogy vele ne úgy tárgyaljanak a törökök, mint a magyar és cseh király követével, hanem úgy, mintha ő csak a még mindig Bécs irányítása alá tartozó tartományok megbízottja lenne. A magyar-cseh követek nyomós érvekkel fordultak a Portához, hogy az ezúttal katonai segítséget is nyújtson. E kérelem azért figyelemreméltó, mert mozgalma kezdetén Bethlen még nem kért fegyveres támogatást. A követutasítás a törökök jogos gyanúját is el kellett altassa, ha felmerülne az a jogos kérdés, miért kell a konföderátusoknak segítség, ha igaz az, hogy már mindenki elhagyta II. Ferdinándot. Erre azt kellett válaszolni, hogy nem maga a Habsburg-uralkodó ellen kérnek 6000 tatárt és 10.000 törököt, hanem azon katolikus országok segédereje ellen, amelyeket a „hispanustól, mind a gallustól, mind a pápától, mind a lengyelektől, s egyebektől is" kap a császár.166 Különösen említésre méltó az, amit a Habsburgok és Bocskai István valamikori viszonyáról tartalmaz a levél: „szultán Ahmed császár akkori fővezértől Mehemed pasától Bocskai Istvánnak küldött vala, úgymint koronát, botot, kornyétát, zászlót, bélelt kaftányokat, medaljas tollat, kardot, athnámét és több familiáris leveleket 165 Papp Sándor: „Költ Zilhicse hónapban azaz júniusban." A fordításban fennmaradt vagy nem törökül írt oszmán dokumentumok dátumaihoz. In: Dixit et salvavi animam meam. Tanulmányok a 65 éves Szegfű László tiszteletére. Szeged 2007. 165-176. 166 Rozsnyai i. m. 95-116.; MOL R 298, Erdélyi iratok, fol. 80-86.
