Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
948 PAPP SÁNDOR dálkozását fejezte ki afelett, hogy bár az ország valamennyi érdemleges városa a szászok kezén van, mégis hagyják, hogy a magyarok diktáljanak nekik. Hogy ebből mi volt igaz és mi nem, ma már nem tudhatjuk."12 9 A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a bemutatott terv nem tekinthető légből kapottnak, s talán később is felmerült a fenti rendezési javaslat. Iszkender pasa emlegetése pedig azt igazolja, hogy egy korábbi valós tervezetet vett elő, és kívánt Bethlen ellen alkalmazni. Benkner említése 1619-ben pedig, aki a szászok egyik legnagyobb konspirátora volt, tovább erősíti Borsos adatának komolyságát. Az adatok elemzése során azonban még egy következtetésre jutottam: Bár mind a sejhüliszlám Eszad efendi, mind pedig Balassi, Toldalagi és Borsos látszólag ugyanarról beszéltek, a török és a magyar nézőpont a királyi, fejedelmi és vajdai méltóság tekintetében is annyira eltért egymástól, hogy szinte elbeszéltek egymás mellett. A magyarok nem tartották lehetetlenek, hogy legyen valaki a törökök által jóváhagyott Bethlen Gábor magyar király mellett, aki bent van Erdélyben, segíti őt a kormányzási munkákban. Toldalagi naplójából tudjuk, hogy Bethlen István, Gábor öccse ekkor kapta meg gubernátori kinevezését bátyjától, amelynek híre 1620. február 27-én ért Konstantinápolyba.13 0 A magyar diplomaták bizonyára a régebbi magyar királysági hagyományokra, illetve Bethlen István szerepére gondolhattak, amikor rávágták, hogy bizonyára lesz új vajdája Erdélynek. Ám Eszad efendi — talán ismerve, vagy részt véve Iszkender pasa és Graziani terveiben — Bethlen Gábor hatalmának csökkentésére akarta felhasználni a korábbi, feltehetően a szászoktól származó tervet. Követve Borsos leírását, kiderül, hogy a kérdéssel még egyszer foglalkoztak, mégpedig 1620. január 19-én. Balassi elhatározta, hogy úgy mutatja magát, mintha érdekelné a székely vajdaság, hadd derüljön ki minden részletében a törökök szándéka. Odáig mentek, hogy ha Balassi visszatér Erdélybe, akkor majd megbeszéli a kérdést az érintett urakkal, nehogy valamilyen fegyveres akció induljon a szultán ellen. A sejhüliszlám azt állította, hogy I. Ahmed szultán neki testamentumában meghagyta, hogy Erdély kormányzatát változtassák meg, és erre most itt az alkalom. A konklúzió, amely eddig gyakran befolyásolta a magyar történetírás vélekedését, így szól: „Mert Bethlen Gábor ha Isten adja, légyen magyarországi koronás király bátor, de Erdélyt mü Magyarországhoz soha nem engedjük hogy bírja, mert Erdély szultán Szulimán találmánya, s sajátja az hatalmas császárnak. Mi olyan tökéletesen nem bízhatunk ezután is Magyarországhoz, mint Erdélyhez, s nem hadjuk mi másnak az miénket." A sejhüliszlám — állítólag — megmutatta II. Oszmánnak az apja kézírását, aki megígérte, hogy teljesíti az abban foglaltakat. A terv olyan titkos volt, hogy a Portán csak a szultán, a nagyvezír és Eszad efendi tudott róla. Ugyanakkor még egy fontos információ nyilvánosságra került: „Mert ha Bocskai István élt volna és magyarországi király lött volna is, soha az hatalmas császár Erdélyt Bocskai Istvánnak is nem engedte volna."131 129 Uo. 140. 130 Tholdalagi i. m. 228.; Bethlen Gábor krónikásai i. m. 142. 131 Borsos. T.: Vásárhelytől i. m. 394-395.
