Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Papp Sándor: Bethlen Gábor, a Magyar Királyság és a Porta (1619-1629) IV/915
BETHLEN GÁBOR, A MAGYAR KIRÁLYSÁG ÉS A PORTA (1619-1621) 919 közül némelyek lerombolásának igénye is. Fontos kiemelni — mivel ennek a kérdéskörnek Bethlen 1619. évi támadásakor alapvető jelentősége lesz —, hogy oszmán részről a lerombolandó palánkok közé sorolták a Hajdúság erődített településeit is. Amikor a Habsburg-oszmán békeküldöttség az utolsó megállapodást 1618. május 23- án megkötötte, a palánkok lerombolására öt hónapos határidőt írtak elő.1 7 A tárgyalások sikeres lezárásának híre végül június 28-án ért egy bizonyos Alihoz, aki azonnal továbbadta azt török levelében Starzernek. Hüszein aga kapidzsi pedig azonnal indult, hogy a szultáni ratifikációt (ahdnáme) elhozza Konstantinápolyból.1 8 A tárgyalások idején, 1617. november 21-22. éjszakáján elhunyt I. Ahmed szultán, és azon nyomban trónra ült I. Musztafa, III. Mehmed szultán fia.19 Joseph von Hammer-Purgstall elsősorban oszmán krónikákra támaszkodó művében kiemeli, hogy az új uralkodó lelkileg-szellemileg erősen korlátolt volt. Hosszú évekig fogságban tartották, ami még erősítette betegségét. A hatalom gyakorlása teljes mértékben a hárem fekete heréitjeinek vezetője, a kizlar agasi kezébe került. A trónon bekövetkezett változásról Ahmed kapidzsin keresztül tájékoztatták a Habsburg Monarchia vezető méltóságait, így a Titkos Tanács elnökét, Melchior Kiesi kardinálist és a magyarországi török méltóságokat is. Hammer-Purgstall szerint az új szultán felszólította az oszmán tárgyalóküldöttséget, Ahmed kiháját és Grazianit, hogy azonnal induljanak haza.20 Ennek ellentmond egy szultáni parancs az új uralkodótól, I. Musztafától, aki az időközben kanizsai beglerbégnek kinevezett Ahmed kiháját, Habil efendi belgrádi kádit és Grazianit arra utasította, hogy II. Mátyás megbízottaival folytassák a tárgyalásokat a magyarországi falvak és a lerombolandó palánkok ügyében. Majd a szultán a korábbi budai beglerbéget, Szúfi Mehmedet küldte teljhatalommal a tárgyalóküldöttség vezetőjének a Portáról, aki akkor a nagyvezír helyettese, kajmakám volt. Mivel a békeszerződés kicserélt példányai elnyerték tetszését, a jó viszonyt ezután is meg akarta tartani, így tájékoztatta erről II. Mátyást is. A tárgyalások vezérfonalául azoknak a dokumentumoknak a tartalmát tekintette az új szultán, amelyeket Nakkás Haszán budai pasának küldött el. A Komáromban lezajló tárgyalások egyik kiemelt feladata a falvak és a palánkok mellett egy olyan biztos határ meghúzása lett volna,2 1 amelynek tényleges kialakítására majd csak a karlócai béke (1699) után mutatkozott lehetőség.2 2 A komáromi megállapodás végül 1618. február 27-én jött létre, amely értelmezte és pontosította az 1606. évi zsitvatoroki és az 1615. évi bécsi osz-biakban ÖStA], Kriegsarchiv [KA] Akten des Wiener Hofkriegsrates [HKR Akten] Reg. Febr. 1618. Nr. 25. 17 Stoy M.: Rumänische Fürsten i. m. 169. 18 Soproni Levéltár XV 5. Fondszám. Nr. 18. Ali nevű török Michael Starzernek. 1618. júl. 28. 19 ísmail Hámi Daniçmend: ízahli Osmanli Tarihi Kronolojisi. III. Istanbul 1972. 267-269. 20 Joseph von Hammer-Purgstall: Geschichte des Osmanischen Reiches. IV [a továbbiakban GOR IV] Pest 1829. 495-496. 21 Fekete, L.: Türkische Schriften i. m. 18-20.; 225-228. Nr. 5., Konstantinápoly, 1618. febr. 7-16. I. Musztafa szultán megbízólevele a komáromi béketárgyalás török megbízottjainak. 22 Vö. F. Molnár Mónika: Tárgyalási technikák és hatalmi játszmák. A Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti határ meghúzása a karlócai békét követően. Századok 140. (2006: 6. sz.) 1475-1502.
