Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
908 OBORNI TERÉZ között 1556-ban Ferdinánd ugyan elveszítette az Erdély fölötti uralmat, de a tartományról le nem mondva, a hatvanas évek első felében megkezdte, vagyis inkább folytatta a nyílt tárgyalásokat és a katonai hadműveleteket is Erdély visszaszerzésére. Akkoriban, az 1560-as évek várháborúi egyértelműen a királyság erőfölényét mutatták. János Zsigmond fölött több győzelmet is arattak volna a királyi hadak, ha a törökök nem avatkoznak be, és nem mentik meg országát. A speyeri szerződés pedig 1570-ben az első mérföldkő volt ebben a folyamatban, amelyet utóbb további megállapodások követtek, mindig az adott politikai helyzethez igazítva és az erőviszonyoknak megfelelően rendezve Erdély és a királyság viszonyát. Mindenképpen hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek az szerződések az esetek egy részében, illetve pontjaik egy részében ténylegesen nem a valós politikai és államjogi helyzetet rögzítették, hanem inkább a magyar királyok Erdélyre vonatkozóan fenntartott jogigényét fejezték ki. Ám, ha mégis lehetőség adódott, abban az esetben a visszacsatolást államjogilag is létrehozták, mint például Báthory Zsigmond uralkodása alatt. Másfelől II. Mátyás királyt a béke megkötésére késztette, hogy törökellenes és Bethlen-ellenes tervei 1614 nyarán nem nyertek támogatást a linzi egyetemes gyűlésen, mert a Habsburg Monarchia összegyűlt rendjei nem látták fenyegetőnek Bethlen uralmát, és nem rótták fel neki a pozsonyi béke megszegését sem. A rendiség korabeli erős képviselete a monarchián belül (különösen az erdélyi kérdésben legérintettebb magyar királysági rendek meghatározó szerepe) pedig nem tette lehetővé,11 9 hogy az uralkodó rájuk kényszerítse akaratát, és kikényszerítsen egy fegyveres támadást akár Bethlen, akár az oszmánok ellen, mégoly kiváló politikusok mint Melchior Khlesl bíboros segítségével sem. Végezetül ne felejtsük el a mégiscsak Bethlen mögött álló óriási oszmán nyomatékot, amelyről reálisan nem lehetett nem tudomást venni. Bethlen akármilyen nehéz belső helyzetben is volt uralkodása kezdetén, 1615-re kellő erőt és politikai állóképességet tudott mutatni ahhoz, hogy a bécsi Habsburg-udvarban felmérjék, uralkodása várhatóan nem tiszavirág-életű lesz, számolni kell tehát vele és a mögötte álló Oszmán Birodalommal. A nagyszombati szerződésben mégsem tettek említést arról, hogy a „tartományt" miféle viszony fűzte az Oszmán Birodalomhoz. Bár az, hogy a birodalom erejével tisztában voltak, nem vitatható, hiszen a szerződés titkos pontjai ezt éppen eléggé súlyozva jelzik. A Habsburg-kormányzat a fejedelmi székbe kerülése óta eltelt esztendőkben folyamatosan Bethlen hatalmának megbuktatására törekedett. Ezt jól látta maga a fejedelem is, és bár diplomáciai eszközökkel rendkívül ügyesen igyekezett elhárítani az akadályokat, folyamatosan készültségben tartotta hadait a nyugati határvidéken, mert Magyarország felől bármikor számított egy fegyveres támadásra. Ezt világosan jelzik Rhédey Ferenc váradi főkapitánynak ezekben az években írott levelei.12 0 119 Erre újabban, elsősorban az 1608-ig terjedő időszakra vonatkozóan 1. Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp., 2010. (História könyvtár: Monográfiák 27.) főként 246-318. 120 A leveleket 1. Szilágyi S.: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei i. m. 1-118. passim; vö. Komáromy A.: Rhédey Ferenc i. m. passim.
