Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Oborni Teréz: Bethlen Gábor és a nagyszombati szerződés (1615) IV/877
900 OBORNI TERÉZ mi titulust illeti, maguk a törökök sem nevezik Bethlent fejedelemnek, hanem vajdának vagy kormányzónak; a szerződés következő és függőben lévő cikkelyeit mindenben eszerint kell kijavítani.10 0 II. Mátyás kijelentette, hogy Erdély és a Részek ügyében bármiféle tárgyalást kizárólag Bethlennel és az erdélyiekkel akar folytatni, és semmi módon nem engedi meg, hogy a törököket bármilyen ürüggyel társulni engedjék, és akár tanácsaikkal is abba beleszóljanak. Minthogy az oszmánok Erdélyt már nyíltan az ő birtokukká, és Bethlent a kormányzójukká tették, a Magyarország részeiben lévő várak visszaadatására saját követeiket el is küldték a kormányzójukhoz, és ezzel elérték ama céljukat, hogy beavatkozzanak ezekbe az ügyekbe. Pedig korábban nem fordult elő, hogy a törökök Magyarország részeinek dolgaiba beleavatkozzanak, mivel az erdélyiek az oszmánok tudta és beleegyezése nélkül, szabadon tárgyalhattak mind Magyarország Erdélyhez tartozó részeiről, mind pedig magáról Erdélyről, miként ezt a régi szerződések alaposabban bizonyítják. Sőt, maguk a török császárok a Miksával kötött szerződésben a magyar királynak átengedték ezeket a területeket.10 1 Több, összességében a fentieket tartalmazó királyi előterjesztés is született 1615. január végén, amelyekre a magyar tanácsosok alapos választ adtak.10 2 Bethlen még mindig ugyanazt az alapvető kérést intézte a királyhoz, amit eddigi követségei által: a Báthoryval megkötött — és a magyar király számára egyáltalában nem előnytelen — pozsonyi békesség pontjait újból érvényesítsék, és ismerjék el az ő erdélyi fejedelemségét. A királyi leirat ezt meg is fogalmazta — tehát megértették a fejedelem kívánságát —, II. Mátyás véleménye mégis az volt, hogy Bethlen fejedelemsége óriási sérelmet jelent számára. Mivel pedig a törökök csalárd módon készülnek a harcra, ezért neki folytatnia kell formálisan a tárgyalásokat, valójában azonban készülni kell a fegyveres összecsapásra. Tárgyalni lehet ugyan Erdélyről, de nem kell a várakat Bethlennek visszaengedni, mert ha a fejedelem mégis erővel foglalja el azokat, akkor később lehet arra hivatkozni, hogy nem volt joga hozzá. Minden más módon is készülni kell Erdély ellen, fegyveresen és szövetkezésekkel Kendyvel, Homonnai Drugeth Györggyel, a moldvai vajdával és a szászokkal is. Végül azt kérdezte a magyar tanácsosoktól, folytassák-e egyáltalán a tárgyalásokat Bethlennel.10 3 A magyar tanácsosok válasza is igen kimerítő volt. Ennek lényege, hogy mindenképpen folytatni kell a tárgyalásokat Bethlennel, de úgy vélik, fejedelemsége már csak azért sem elfogadható, mert a pozsonyi szerződésben a libera electio szerepel, és Bethlen esetében nem így történt. Az erdélyi rendeket arra 100 „et quidem, quod ad titulum Principis attinet, ab ipsismet Turcis iam non amplius Princeps sed Wayvoda aut Gubernátor appelletur, iuxtaque etiam subséquentes et dependentes articulos omnno corrigere necesse sit." Uo. fol. 117. 101 „Cum tamenTurcae in rebus partium Regni Hungáriáé antehac nunquam se immiscuerint, quin absque omni eorum praescitu et assensu Transylvani libere tarn de partibus Regni Hungáriáé ad Transylvaniam coneessis, quam de ipsa Transylvania cum regibus Hungáriáé tractare potuerint, prout hoc idem per priores antiquissimos tractatus uberrime comprobatur. Imo ipsimet Turcarum Imperatores in capitulatione cum Maximiliano Imperatore inita, ad Regem Ungariae remiserint." Uo. fol. 117. 102 Mindezekre 1. EOE VII. 211-238. 103 EOE VII. 211-216.
